2023. május 25.: Eltelt egy hónap a műtét óta

 Csak egy kis helyzetjelentés:

A sebek szépek, most már nem is nagyon vigyázok rájuk, elkezdtem reggelenként úszni járni, próbálom visszaépíteni a két év sok-sok fekvése során leépült izmaimat… az első nap első hossza után azt gondoltam, idióta vagyok, és ez nem fog menni. Aztán leúsztam 40-et. Ma, a negyedik napon már majdnem simán ment a 80 hossz. 2 km. Nem olyan sok, de nem gondoltam, hogy menni fog. Azért még a gyorsúszással hadilábon állok, az nagyon kivesz belőlem, nem bírom olyan jól még, de a hát vagy a mell egészen jól megy. Ez jó érzés, nem reménytelen, hogy egyszer újra formában leszek még. 🤪 Mellette persze az 1-2 naponta egy könyv kvótát is tartom, illetve annyit vagyok kint a szabadban a jóidőben, amennyit csak lehetséges! 😍🥰

Egy hete voltam a diabetológusnál, aki Tritace-t adott átmenetileg a vérnyomásomra. Azt mondta, nem elégedett a vesefunkcióval se a vérnyomás értékeimmel, és ne terheljük tovább a vesémet a folytonos nagy nyomással. Ha egy hónap múlva jó lesz a labor, akkor elhagyhatom és talán rendben lesz. Ha nem, akkor megmutat egy nefrológusnak. Ezt kihagynám… pont egy hete szedem, most már egészen szépek az értékeim, csak 1-1 kiugrót mérek néha. 

Viszont közben tegnap megnézték a SOTE-n az arcomat. Aminek nem örültek. Az orvos azt mondta, egyértelműen arcideg, nem izom eredetű a dolog. Szteroid lenne a kézenfekvő megoldás, de ha ezt egy bent maradt fertőzés okozza, akkor a szteroidtól be fog lobbanni és elég vacakul leszek megint. Felhívta a pécsieket, hogy segítséget kérjen. Ők azt mondták, abban bíznak, hogy nem fertőzés, mert ezek után a nagy koponyaalapi műtétek után ha nagyon ritkán ki tud alakulni az arcidegbénulás. Ha nem közvetlenül az operáció után történt, akkor nem idegsérülés miatt. Szteroidra múlnia kellene, szerintük próbáljuk meg. 64 mg Medrolt írt 10 napig, utána kétnaponta felezést. (Meg mellé persze gyomorvédőt, káliumot, ahogy azt kell.) Igen ám, csakhogy a Medrol hónapok óta hiánycikk, tehát nincs a patikákban. Illetve van 4 mg-os, de az azt jelentené, hogy 16 db tablettát kellene naponta bevenni, amire nem vagyok hajlandó, ugyanis a Medrolból egyet is alig tudok lenyelni, annyira végtelenül és borzasztóan keserű. Beszéltünk a dokival telefonon, erre mi volt a megoldási javaslata? Feküdjek be, vénásan megkapom. 😅😅😅 Na mondtam, hogy ehhez sem ragaszkodnék. Végül kukáztunk egy bontott 16 mg-os dobozzal, de sajnos abban csak kb 30 darab van, szóval ezzel még nem oldódik meg a probléma, mert ez így csak 7 napig elég. A leépítésre pedig egyáltalán nem is marad, márpedig a mellékvesém nem örülne, ha hirtelen állnék le vele. Szóval ez még egy megoldandó probléma, de egy hetet nyertem, hogy valamit kiókumláljunk. (Vagy valaki megint kidobjon egy fél dobozzal a gyógyszerhulladékba… 😅🤪) 

Ami még ide tartozik, hogy a szteroid sajnos felnyomja a cukrot, ugyanis az inzulin hatását csökkenti. Meg felnyomja a vérnyomást, amire hiába szedek Tritace-t, mert annak a hatását is csökkenti. Meg amúgy vesekárosító is. Jeleztem ebbéli aggályaimat, de a fülészek szerint a vesét hosszabb távon is meg lehet oldani, de az arcideget vagy most gyorsan, vagy lehet, hogy soha. Megint a melyik ujjamba harapjak-dolog, ugye. De hát akkor legyen az arcideg, végülis kinek kell vese? 😅😂

Finom reggeli étrend… emellé más nem is nagyon kell a kávé mellé.

Szóval azért teljes nyugalom és hátradőlés még nincs, aki eddig imádkozott értem, továbbra is tegye ezt, most már jó lenne kicsit nyugiban lenni. Csak egy pár hetet, esetleg egy-két hónapot gondolnék, amikor nincs semmi akció. Ha nem olyan nagy kérés… 

Viszont, egyre közeledik a június 19., amikor várnak Pécsen, iszonyúan várom, hogy legyen implant időpontom, a műtétet meg még jobban, ami utána jön, azt meg pláne! Most szívesen lennék 1-2 hónappal öregebb kivételesen… 😁

2023. május 17.: Apróságok

 Tegnap volt 3 hete a műtét. A sebek olyan szépek, mintha legalább 3 hónaposak lennének! Csak ámulok rajta, mert a múltkor sokkal hosszabb idő volt, hogy ilyen szépen helyrejöjjenek! Megmutatom:

Alakul a labor is, 121 a hemoglobinom, amennyi szerintem még soha életemben nem volt! Persze vasam továbbra sincs, illetve a vesefunkciók még mindig nem az igaziak, a vérnyomásom is magas, de holnapután megyek a diabetológusomhoz, remélem, ő majd mond erre okosat. 

A csenddel elég jóban lettem, nagyon jó, hogy van a BAHA, de többet van lenémítva, mint felhangosítva. Annyira lefáraszt a sok hang, meg kiszűrni az információkat a kavalkádból, amilyen kimerültséget nem nagyon éreztem még életemben. Ezt nem nagyon tudjátok elképzelni, hiába próbálom bárkinek elmagyarázni, de egész máshogy működik az agyam, mint eddig, sokkal jobban kell mindenre koncentrálni és rettenetesen leszívja az energiámat. 1-2 óra hallás után akár 1-2 órát is tudok aludni. Egy egész nap után meg úgy érzem magam, mint aki 72 órája ébren van és folyamatosan tanul valami atomfizikát, vagy doktori értekezést tart egy teljes nagy előadónyi embernek. Nagyon durva. Közben felfedeztem azért olyan funkciókat, hogy telefonálni viszont jó vele, sokkal jobb, mint az élő beszéd, mert olyankor le tudok szedni minden külső hangot és egész jól hallom meg értem a vonal túlsó felén lévő másikat. Persze olyat is lehet, hogy halljam közben a külvilágot, de akkor már nehéz a dolgom. Általánosan igaz az élő beszédre és a telefonálásra is, hogy ha van más hang is azon az egyen kívül, akivel beszélek - és mindig van! - akkor jobb, ha tudok mellette szájról is olvasni. Többet megértek, kevesebbet értek félre.

Annyi újdonság van, hogy kicsit “lebénult” pár napja a fél arcom - persze a jobb fele. Elvileg nem nagy baj, mert az arcideg nem sérült a műtét során, lehet, hogy az izmok keresik az új funkciókat, új helyüket. De nem kizárható egy fertőzés, vagy egyéb probléma, ami mégis ideget érint, úgyhogy jövő szerdán rám néznek azért a SOTE-n. Kicsit féloldalas lett a mosolyom, illetve nehezen tudok kanállal enni - nagy kanállal szinte egyáltalán nem, és szélesebb szájú bögréből innom is nehéz. Ja, és egyáltalán nem tudok jobb szemmel kacsintani, pedig eddig ment! Remélem, ezt meg tudják oldani, de ha esetleg nem, hát ez legyen a legnagyobb bajom! Majd megszokjuk. 😉

2023. május 12.: Varratok nélkül

 Ma voltunk varratszedésen. Az orvos (nem a sotés, nem a pécsi, hanem aki Németországból jött haza - az ő magánrendelésére kellett menni varratügyben) megdicsért, hogy szépek a sebek (egyébként tényleg) és eléggé jókedvében volt, tetszett neki, hogy jól vagyok, vidám vagyok, mosolygok, sztorizgatott, meg abszolút kollégaként beszélgetett velem, velünk, bevont mindenbe, még azt is megkérdezte, akarom-e magamnak kiszedni a varratokat a hasamból. 😁 

Mondjuk továbbra is azt hajtogatja, hogy a cukorbetegségem az oka mindennek, amivel nem tudok egyetérteni, de ezt már megszoktam, hogy aki nem ért a diabéteszhez, az mindig arra fogja fogni azt, amit nem tud/ért/lát át. Azt is megemlítette, hogy szerinte ha jól elvagyok, nem biztos, hogy kell implant, cukorbetegeknek szerinte csak életmentő műtéteket érdemes végezni. De aztán meglátta a villámló tekinteteket és helyesbített, hogy tulajdonképpen mégiscsak jó lehet az az inplantátum… 😂 

 

Amúgy elég jól elvagyok ezzel a BAHA-val, amit kölcsönkaptam, de sokszor le kell vennem vagy legalább le kell némítanom, hogy ne halljak vele semmit, mert iszonyú fárasztó. Eleve sokat kivesz, hogy mindenre nagyon kell koncentrálnom, továbbra is nézem a szájakat, nehogy félreértsek valamit, és ha nem egy csendes szobában vagyok max 1-2 fővel, akkor annyira sok a zörgés, háttérzaj, recsegés stb, hogy nagyon zsong tőle a fejem. Nem hangos, de folyamatos. Úgyhogy ezt most, hogy tudom, milyen az igazi csend, nagyon értékelem - hallok valamennyit, de ha elég volt vagy elfáradtam, csak lenémítom, és teljes a csend. Olyan jó lenne, ha ezt meg tudná érteni az is, aki sosem tapasztalta, de szerintem nem tudjátok. Én sem tudtam egészen mostanáig. De hálás vagyok azért, hogy megtudtam és most tudok örülni a hangtalanságnak is. 

Ma azt fogalmaztam meg magamnak, hogy a Jóisten megint nagyon vicces volt. Amíg azt hittem, a siketség egy megszokhatatlan, borzalmas és depresszív állapot, addig ugye szóba sem jöhetett semmi ideiglenes, bárhova fordultam, mindenki lepattintott. Mikor elengedtem ezt, és kimondtam, hogy tulajdonképpen a csend sem olyan rossz, tudok vele élni, egy nyarat meg fél lábon is kibírok, sőt, van benne jó is, rögtön úgy döntött, hogy akkor most màr azért megkönnyíti egy kicsit, kaptam segítséget. Jó az Öreg humora… 

Majdnem minden nap benézek a Kisvillába is, biztos ami biztos, mert nem tudok elég hálás lenni azért, amit itt kaptam (meg mert itt a legfinomabb a süti meg a kávé meg a limonádé…😍)

Úgyhogy most amíg várom a műtétet, élvezem a csendet, de a hangokat is. Azt meg még inkább, hogy amikor egyikre vágyom, azt is megkaphatom, de ha a másik esne jobban, akkor azt is. Van választásom, nem kényszerülök egyikre sem. Azt meg a legjobban, hogy megint tudok telefonálni meg zenét hallgatni (a készülék közvetlenül a csontba sugározza ilyenkor a hangot, mint egy fülhallgatóval - a környezet nem hallja, csak én), ugyanis a telefonom bluetooth-szal kiválóan kapcsolódik a kütyühöz. 

Úgyhogy minden jó. 🥰

Ide teszem nektek az egyik kedvenc imámat, mert ha valamikor, most nagyon aktuális, ezt a Nagypapám írta nagyon régen, amikor nagyon kislány voltam, az emlékkönyvembe, most megkerestem. Az internet szerint Szent Rita imája, ami nem lehet véletlen, mert ő számomra a legkedvesebb szent, ő segített végig ezen a sok vacakon és Pécsen a kórház melletti templomban az ő képe van, oda járunk mindig megköszönni egy-egy mérföldkövet meg kérni, hogy segítsen. Úgyhogy tessék, ennél jobbat magam sem tudok írni, minden szava igaz az én életemre is:

“Erőt kértem az Úrtól,
és Ő nehézségeket adott nekem,
amelyeken megedződhettem.

Bölcsességért imádkoztam az Úrhoz,
és Ő problémákat adott nekem,
melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam,
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam.

Kértem bátorságot,
és veszélyeket adott az Úr,
melyeket legyőztem.

Áhítottam, hogy mindig szeretni tudjak,
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
akiken segíthetek.

Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra.

Semmit sem kaptam, amit kértem,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Ezt adta nekem az Isten.”

2023. 05. 11.: Ahogy én láttam

Péntek:

- Menjünk el sütit enni a Kvba

- Nem megyek, mert csak elhízom a sütik látványától is!

- De nagyon szeretnék olyan sütit, mint a múltkor!

- Akkor menj és vegyél magadnak. 

- De olyan ciki, hogy amikor kérdeznek, akkor nem tudok válaszolni, mert nem hallom őket!

- Blanka, mondd meg nyugodtan, hogy nem hallasz, meg fogjátok oldani a szituációt! Örökké nem lehetünk úgysem melletted, ilyen helyzetekre neked kell valamit kitalálnod!

- De légyszi….

- Na jó. Úgyis megyek be Pestre, előtte kapsz 2 percet!  😡

Gondoltam beugrunk, hamar elrendezzük a süti ügyet. Családias hangulat, ismerős emberek, pont a tulajdonos fogadott minket. Amíg Blanka a sütiket bűvölte, gyorsan eldaráltam, hogy mi a helyzet. Blanka semmit sem hall, de cikinek tartja egyedül bejönni, nem tudnátok segíteni? Szájról mindent le tud olvasni, itt nem a kvantumfizika alapjait kell átbeszélni úgysem, légyszi-légyszi! Persze rögtön vették a lapot, odafigyeltek rá, gyere nyugodtan bármikor, mindenben segítünk! 

Nem is tudtuk, hogy mi mindenben! 

Szó, szót követett, elmondtuk dióhéjban, hol járunk, hogy vannak tervek, lesz implantátum, de nem tudjuk mikor. Ekkor derült ki, hogy Kriszta férje a magyarországi képviselője az implantátum központnak, tök jó fej, hívjuk fel nyugodtan! Na ez volt az a pont, amikor mégis leültem én is….

- Ennek most mi volt a valószínűsége? Látod, én mondtam, hogy jönni kell!

- Ok, igen! Fel kell hívni mielőbb, itt a telefonszám!

- Jó, de én nem tudok telefonálni hallás nélkül!

- Én meg mit mondjak? Helló, itt van Blanka, lenne pár kérdése? Gyorsan edd a sütit, kérjünk segítséget!

Kriszta rögtön hívta a férjét, elmondta, hogy kedves vendégének kellene egy kis segítség. Persze-persze, de most ballagás van, hívjuk hétfőn.

Hétfő: 

Nagy levegő, lesz, ami lesz tárcsáztam. Kedves férfi hang, elmondtam a szituációt. Lassan két hete műtötték, implantátum a seb gyógyulásának függvényében lehetséges. Szerintünk ez már a műtét másnapjától esedékes, de az elmúlt évek történései miatt az orvosok óvatosabbak, viszont ez Blanka számára beláthatatlanul hosszú idő. Az egyik orvos bíztatott, hogy van átmeneti megoldás, a kezelőorvos azt mondta, annyit romlott a csontvezetés, hogy nincs értelme megpróbálni sem. Blankának annyi lenne a célja, hogy meghalljon egy atomkatasztrófát, plusz, ha még a déli harangszót hallaná, vagy a szirénázó autót a kocsiban, az már nagy segítség lenne. Csak egy próbát tegyünk, valahogy, akárhogy, akkor megnyugszunk, hogy megtettünk mindent és most tényleg várni kell türelemmel! Rendben, ismeri a kezelőorvost, beszélni fog vele és jelentkezik. 

Jó, nem azt vártam, hogy átadom a telefont Blankának, és majd azon keresztül csinál valamit, de azért eléggé lelombozott a hír, hogy a kezelőorvossal szeretne konzultálni. Azt már megtettem én még a műtét napján, és hazaút előtt is, azért csináltak kontroll vizsgálatot. Az eredmény természetesen ugyanaz volt…

Nem baj. Blanka egész jól viseli a helyzetet, megyünk tovább. Lemondta a nagy társasági programjait, de face-to-face kommunikációban egyre ügyesebben boldogul. Tanulja a jelnyelvet, meg tanítja a környezetének, próbálom követni, de sokkal nagyobb tempót diktál, mint amit az én agyam be tudna fogadni. Hajlandó egyedül elmenni vásárolni és hősiesen részt vesz a családért mondatott misén úgy is, hogy egy kukkot sem hall az egészből, szívesen elaltatja egy éves unokahúgomat is… Csak az a 100 por maradt el a patikában! 

Szerda: 

Ismeretlen szám a kijelzőn, az implantátum központ, menjünk be konzultációra. Jó, de mikor? Holnap, holnapután kórházban vagyok szolgálatban, pénteken délután? Az nekik nem jó. Ok, akkor legyen jövő hét. Visszahívást ígérek, mondtam, hogy Blankával kell egyeztetnem, ő most nincs velem. Gyors üzenet:

- mikor tudsz menni? 

- Bármikor, amikor neked jó. 

- Tudod, ez pont az a hely, ahol fel vannak készülve olyan emberekre, akik nem hallanak, én nem kellek ide!

- Menjünk együtt akkor is!

Hogy mi járt a fejemben? Hát az, hogy ez egy teljesen felesleges kör. Szuper, hogy megmutatják az implantátumokat, de ha egy szikét is mellétennének, akkor Blanka meg is műtené magát! Az elmúlt napokban, hetekben mást sem csinált, csak alaposan átnézte ezt a technológiát. Mutassuk meg a tanárnak az abc-t? Ebben hol az én szerepem? Inkább haladnék jövő héten is a saját feladataimmal, van abból is bőven!

Mindegy. Telefon vissza. Jövő hét is tökéletes, inkább délutánok, ha lehet. Én belül morcos voltam, de a lány meg irtó kedves, hogy ő akár ma is ráér, nagyon szívesen megmutat mindent, válaszol a kérdéseinkre. Jó, akkor legyen ma! Gondoltam oda az ebédidő, essünk túl rajta. Utólag őszintén remélem, hogy belső ámokfutásomból ő nem vett észre semmit…

Blanka még egy “gyors” sote kört is leszervezett előtte, papírmunkát kellett intézni. Haladjunk, nincs erre idő tikk-takk. Nincs aláírva a papír, így nem adhatják oda tikk-takk. Jön a doki, mi újság? Megnézhetem a sebet? Persze… tikk-takk. Nincs átmeneti megoldás? Várjatok, 5p rákérdezek tikk-takk. Újabb érdeklődő, megnézhetem a sebed? Peeeeeresze tikk-takk. Sajnálkozó tekintetek, milyen a labor? Mondom a vesefunkció még nem ok. Csináljunk labort? Most? Kizárt, késésben vagyunk, otthon megoldjuk! Keressük egymást, ha van valami! - de tudom, hogy úgyse…

Rohanás. Még parkolni is kell!

Szerencsére hamar odataláltunk és a lány nem csak a telefonban volt kedves! Blanka elmesélte a történetét, ezután elkérte a leleteit. Addig nyugodtan nézzük meg a modellt, hova kerül az implant, magát a készüléket és tartozékait is. 

A papírokat átnézve nem bíztatott semmi jóval. Azt mondta, nem biztos, hogy segít Blankán, de a főnöke azt mondta, szeretnénk kipróbálni, és ennek nincs akadálya. Említettem a harangszót, mindent, csak mosolygott, hogy persze, egy próbát megér a dolog! Ha megfelel, kölcsön is tudja adni. Egy fejpánt szerű készüléket tett elénk, ezt kellene felpróbálni, ő pedig a számítógépen fogja közben hozzáállítani Blanka (nem)hallásához.

Csak sípoló hangokat hallottam, aztán pedig Blanka vigyorgó pofiját láttam, mondjak bármit… 

Szóval ez az, ami leírhatatlan! Reggel nem így keltem. Ma van apu szülinapja, reggel nála voltam, gyertyát gyújtottunk Márkkal, szomorkodtunk. Már tudtad, ugye, hogy ez nem lesz egy szomorú nap? Kb kocsi se kellett volna hazáig, reptünk a boldogságtól! Deeee a kocsi arra jó volt, hogy Blanka beszállt, becsapta az ajtót, én pedig kihasználtam a lehetőséget és felhívtam! Tudtunk telefonon beszélni!!! 

Annyira hihetetlen ez az egész! Jó, nem tökéletes a hallás, de mi az atomkatasztrófát lőttük be célul! Tibor, a telefonban azt mondtam, hogy tiéd volt az első hívás, de ez a fentiek miatt csak részben igaz. Köszönjük a segítségedet, hogy ezt leszervezted, hogy Blanka hallhat és hogy velünk örültél a hazaúton!

Hálás vagyok a Jóistennek, hogy annyi buktató volt ebben a történetben, de mégis végigvitt az úton! Köszönöm, hogy a Te terveid sokkal jobbak, mint az enyémek. Én már a nulladik pontban kiszálltam volna, de menet közben is többet tettem az ügy ellen, mint mellett! Köszi Blanka, hogy te sem hagytad. Sokkal szegényebb lennék ma éjszaka….

2023. május 10.: “ Ha meg akarja nevettetni Istent, mesélje el neki a terveit.”

 Ezt az idézetet a héten olvastam egy fantasztikus regényben. Akkor azt hittem, ez kizárólag negatív felhanggal értelmezhető. Ma kiderült, hogy nem…

Mostanra végre teljesen helyreraktam magamban, hogy nem lesz se ideiglenes megoldás, se semmi, ez a nyár csendben fog telni. Le kell mondanom egy csomó régen várt programot. Nem baj. Nem panaszként írom, nem olyan rossz az egész, De azért sok munkám van benne, hogy megbékéljen a helyzettel. Sőt, mostanra már hálát is tudok adni a Jóistennek, hogy lehetővé tett olyan szituációkat, amikkel egyébként soha nem találkoztam volna, megmutatta az emberek segítőkész oldalát, tulajdonképpen tök sok pozitívum ért az elmúlt két hétben. Erre mi történt? 

Múlt héten pénteken összefutottam egy ismerőssel. Épp a kávézójában próbáltam kikérni a világ legfinomabb karamellás csokis tortáját meg egy limonádét, amikor ott termett és szóba elegyedtünk, hogy már a másik fülemre se hallok, kicsit nehéz most stb. Na persze nem én beszélgettem vele igazából, én inkább csak kapkodtam a fejem. Mert hogy pár percen belül kiderült, hogy a férje a Cochlear cég magyarországi ügyvezetője (akik a leendő cochleáris implantátumomat forgalmazzák). Mire kettőt pislogtam, a kérdéses férj már fel is lett hívva, megkaptuk a telefonszámát, meg az ígéretet, hogyha megkeressük minden kérdést feltehetünk az implantátummal kapcsolatban, amiben csak tud, segíteni fog. 

Erre ma megkerestek reggel az irodából, hogy bármelyik nap szívesen látnak, akár ma is. Úgy alakult, hogy már be is tudtunk menni 13 órára. A lány, aki fogadott, mindent megmutatott, minden kérdésre válaszolt, olyan ügyesen adta el az implantátumot, hogy gyakorlatilag nemcsak eloszlatta a félelmeimet, hanem nagyon-nagyon szeretném is akár most azonnal. De nemcsak ez a nap híre! Egy csontvezetéses próbakészülékkel várt (BAHA - de ez csak demora szolgál, rövid távra, hosszú távon ezt is beültetik a csontba), amit azonnal be is állított, a rossz audiogrammomat látva a lehető leghangosabb fokozatra kapcsolta a készüléket, majd fölrakta a fejemre, és így folytattuk a beszélgetést. Nem mondom hogy tökéletes, a csontvezetéses implantátumok nekem tényleg nem tudnak jól segíteni már, de csendes környezetben elég jól hallok vele, sőt, telefonos applikációval a telefont, zenét, videók hangját, mindent át tudok rá irányítani. Aztán azt mondta, ezt a készüléket nyugodtan elhozhatom, írtunk egy kölcsönszerződést, hogy ha meglesz a rendes implantátumom, majd akkor visszaadom ezt. Tehát: hallok! Kicsit olyan, mintha folyamatosan kihangosított telefont hallgatnék, kicsit robot hangú, a háttérzajok kicsit zavaróak, néha berezonál, ha több ember van a közelben és egyszerre beszélnek, inkább zavaró, DE hallok hangokat! 🥰 És már ez sem olyan torz, mint sokan mondták, a cochleáris meg elvileg még szuperebb! Ez most valóban kicsit halk nekem, de igazán nem használhatatlan. Annyira nagy boldogság, hogy nem is tudom szavakkal leírni! Ugye, hogy mennyire igaz, hogy csak akkor jövünk rá, mi mindenünk volt, mikor elvesztettük azt? Hát tényleg. Hallani csodálatos dolog, legyetek hálásak érte minden nap! 🥰❤️ 

Azért ma nagyon elfáradtam a hirtelen sok hangingertől, úgy érzem magam, mint akit agyonvertek, mikor hazaértem este, le is vettem és üdvözöltem a csendet. De annyira jó, hogy van lehetőségem hallani is! Úgyhogy köszi Uram, remélem, jót nevettél a terveimen meg a nagy elhatározásaimon, de azért jó, hogy így alakítottad a dolgokat… 🙏🙏🙏

Így néz ki - ugye csak jobb oldalon van kütyü, mert a balon ilyen picurka csontvezetés sincs sajna.

Amúgy ilyen szép a seb. Péntekig még varratokkal. Legközelebb a hasamról is csinálok majd képet, már az is kifejezetten szép.

És igen. Az élet szép! 😉😘

2023. május 7.: Minden rendben

 Szerencsére nincs sok hírem, maximum az, hogy minden rendben van! A balnál sokkal nehezebb volt a műtét után, sokáig fájt még a fejem, most csak néha-néha, inkább éjjel vagy hajnalban, de már nagyjából 3 vagy 4 napja nem szedtem be semmilyen fájdalomcsillapítót még éjszakára sem, szóval egyáltalán nem vészes olyankor sem. Nekem az az elméletem, hogy a balnál viszonylag jó állapotban érkeztem Pécsre és a műtét nagy falat volt, most meg olyan vacak állapotban estem be, hogy csak segített, bármennyire is volt nagy falat… de persze ez lehet, hogy nem igaz. Viszont kijelenthetem, hogy közel 3 év folyamatos fájdalom után egyre több olyan perc, óra van, amikor semmi sem fáj! 🥰

A csenddel sincs akkora gond, mint hittem, elég jól viselem, megyek mindenfelé, persze, van, akivel könnyebb kommunikálni, van, akivel nehezebb, de ezt hamar kitapasztalom. Akivel nehezebb, azzal vagy segítségül hívjuk a messengert, vagy van egy egész jó applikáció a telefonomon, amibe bele tudja mondani, amit szeretne és az gyorsan le is fordítja nekem írott szöveggé. Ez is hasznos tud lenni. Néha bosszantó azért, de jobbára jól bírom. A zenehallgatás mondjuk hiányzik. Néha a kocsiban feltekerem max hangerőre az agyonhallgatott lejátszási listámat, tudjátok, olyanra, amikor a basszust már érzed dübörögni a mellkasodban. És akkor majdnem olyan, mintha hallgatnám… legalábbis általában tudom, kb. hol tarthat és a fejemben felidéződik a szám és olyankor jó. 🥰 

[Egyébként ma történt, hogy abba a Libribe mentem, ahova a leggyakrabban szoktam és siketen is jártam már ott, akkor mondtam az eladó srácnak, hogy bocsi, nem hallok, mikor nem értettem a kérdését. Ma egy másik eladóhoz kerültem, de vele is gyakran szoktam találkozni ott, látásból ismerjük egymást. Nem kérdezett semmit, tudta, hogy nem kérek számlát, se szatyrot, de aztán valamiért mégis kérdeznie kellett. Elsőre nem értettem, mondtam a szokásost, hogy bocsi, nem hallok. Azt mondja, tudom, én bocsi, hogy nem jól kérdeztem. És kérdezte újra, mutatva amire gondolt meg rendesen artikulálva. Olyan jólesett, hogy tudja és figyel rá! 🥰 Hihetetlen, mennyire boldoggá tudnak tenni ezek a kis apróságok! Hála van a szívemben, hogy ennyi jót kapok, amikor ez lehetne egy borzalmas állapot is. De meglepő módon nem az! 🥰]

Elkezdtem egy jelnyelv tanfolyamot Pesten, amit nagyon élvezek, és mivel rendkívül motivált vagyok, elég sokat teszek hozzá önszorgalomból is (a SINOSZ honlapján szuper videók vannak meg konkrétan jelnyelvi szótár is), úgyhogy bár azt még nem tudom, használni kivel fogom, de nekem nagyon tetszik, hogy egyre több jelet ismerek, már mondatokat is össze tudok rakni, meglehetősen élvezem a dolgot. A tanfolyam helyszíne közel van a Városligethez, pénteken nagyot sétáltam ott, tervben van, hogy sokszor fogok kicsit korábban érkezni és csatangolni ezen az alig ismert helyszínen (ugye a budai gyerek a Feneketlen tóhoz járt, nem a Ligetbe…🙈), hiszen érdemes!

Egyébkent is iszonyatosan vágyom ki a levegőre meg főleg a napfényre, úgyhogy rengeteg időt töltök kint (kicsit le is égtem ma 🤪), olyan jó, hogy míg bent voltam a kórházban, megjött a tavasz, sőt, néha már-már nyárnak is érződik… fantasztikus! 😍

Még a vérnyomásom nem akar helyreállni, méregetem minden nap, kb. másfél hét múlva megyek majd laborba, remélem, legalább a vesefunkciók javulnak és akkor megnyugodhatok, hogy majd a vérnyomás is helyreáll. Meglátjuk. Illetve pénteken megyek majd varratszedésre, akkor jelentkezem megint, hogy mit mondott a doktor. Aztán pedig már csak tűkön ülve várom a június 19-et, amikor talán több infóm lesz az implantálós műtétről. Sose vártam még ennyire, hogy felvágjanak! 🤔😉🤪

Addig is köszi minden további imát, rámgondolást, drukkolást meg mindent, működik, tök jól vagyok, élvezem, hogy élek, imádom a tavaszt, a napsütést és végtelenül hálás vagyok, hogy minden rendben van! ❤️😘

2024. május 2.: Itthon vagyok!

 Pontosan 5 hét, egy hónap szepszis, 3 műtét és még sorolhatnám, mi minden után végre itthon. És jelentem, jól vagyok. Csend van a fejemben, de most béke van a szívemben, így nem viselem olyan nehezen. Néha rám tör, hogy rossz, de nem panaszkodom. Tanulom a türelmet meg az elfogadást. Egyelőre megy. 

Ma volt még egy labor, a vesefunkciók megint rosszabbak, a vérnyomásom is magas még mindig,  felvettem a kapcsolatot egy belgyógyásszal, azt mondta, szerinte csoda, hogy csak most, végülis két éve folyamatosan nefrotoxikus gyógyszereken vagyok… de talán még rendeződhet. Írtam a diabetológusomnak, ha akar, ő tovább tud küldeni. Azért én még bízom benne, hogy nem megy rá a vesém is erre az egészre véglegesen…

                                Itt már erősen készülök az indulásra, össze is pakoltam. 😁

 

És a távozás! 🥰

Az audiogrammom továbbra is nagyon rossz, így nem lett ideiglenes megoldás a hallásomra, de azért még futok 1-2 kört, hátha a semminél lehetne picit több. De ha nem, akkor legyen meg az Úr akarata, ha eddig kibírtam, ami történt, ezt is ki fogom. 

Június 19-én megyek legközelebb Pécsre, akkor beszélünk az implantátumról. Mivel még mindig nem tudják, mi volt ez az egész, nagyon óvatosak, nehogy a bolygatástól megint beinduljon a folyamat. De ma azt mondta az orvos, ha minden jól megy, szeptemberben akár aktív implantátummal is kezdhetem a tanévet. Így azért könnyebb várni, hogy van belátható cél! 🙃

Úgyhogy persze megvannak a nehézségeim, küzdelmeim, de hálás vagyok, hogy élek, még mindig élek és jól vagyok, és egy olyan érzékszervem lett oda, ami pótolható! Ez azért ajándék! Ezen nagyon sokat töprengtem… ha pl a látásomat veszítem el, azt nem biztos, hogy lehet helyettesíteni. Szóval azért azt hiszem, mellettem van a Jóisten! Még ha néha vicceskedik is velem… 😉

Hazafelé kicsit eltévedtünk, de találtunk repceföldet meg eperárus nénit, úgyhogy annyira nem volt baj 😉

                                        És akkor a kép a jelenlegi varratokról a fejemben… 

… és a hasamban, ami láthatóan nem olyan szép, jól be is van keményedve az egész, de remélhetőleg alakul majd szépen.

2024. május 1.: Éljen màjus elseje :)

 Szóval már május van, ami elég durva… nem hittem, hogy megint kórházban töltök egy fél tavaszt…sőt, mikor bevittek, még bőven kabát meg vastag pulcsi kellett… ma meg Pécs utcáin kóboroltam rövidujjúban és élveztem a nap melegét. 

Azt kell, hogy mondjam, tök jól vagyok, néha küzdök a csenddel, de egyelőre az is vállalható, és kifejezetten hálás vagyok a nap melegéért, a gyönyörű időért és hogy ilyen szép helyen lehetek…legalábbis ma jó volt itt, amíg kicsit odakint voltunk. Ettünk fagyit, ittam jegeskávét, meg a kedvenc pécsi éttermünkbe is benéztünk 🙈

 

  

Azért még vissza kellett érni a hatos antibiotikumra, de ha minden igaz, ma az éjféli Tazocin után leáll minden vénás antibiotikum, és holnap haza is engednek, ha a Jóisten is úgy akarja. De miért ne akarná? 😉

Sajnos én nem maradhattam ebben a cuki szállodai szobában, pedig lett volna kedvem, de még egy éjszakára visszajöttem, le is ültem rögtön blogot írni nektek, hogy lássátok, hogy minden oké! 🙃

Most az ügyeletesek ilyen ragasztós kötést tettek a fejemre, ami amúgy borzasztó, mert iszonyúan fáj, mikor leszedik, illetve sose fog kinőni a hajam, ha mindig kitépik a ragasztóval… úgyhogy otthon én maradok a körbekötésnél, kicsit humánusabb, meg tuti nem ragad a sebbe, ami most néha megtörténik.. de azért megmutatom, most milyen, sajnos szembesültem azzal is, megint mennyi hajamat leborotválták, sose lesz már normális frizurám, azt hiszem… 🙈 Pedig a baloldal már kezd nem annyira látszani. De sebaj, ha implantálnak, úgyis levágják megint ott is… 🤯