Péntek:
- Menjünk el sütit enni a Kvba
- Nem megyek, mert csak elhízom a sütik látványától is!
- De nagyon szeretnék olyan sütit, mint a múltkor!
- Akkor menj és vegyél magadnak.
- De olyan ciki, hogy amikor kérdeznek, akkor nem tudok válaszolni, mert nem hallom őket!
- Blanka, mondd meg nyugodtan, hogy nem hallasz, meg fogjátok oldani a szituációt! Örökké nem lehetünk úgysem melletted, ilyen helyzetekre neked kell valamit kitalálnod!
- De légyszi….
- Na jó. Úgyis megyek be Pestre, előtte kapsz 2 percet! 😡
Gondoltam beugrunk, hamar elrendezzük a süti ügyet. Családias hangulat, ismerős emberek, pont a tulajdonos fogadott minket. Amíg Blanka a sütiket bűvölte, gyorsan eldaráltam, hogy mi a helyzet. Blanka semmit sem hall, de cikinek tartja egyedül bejönni, nem tudnátok segíteni? Szájról mindent le tud olvasni, itt nem a kvantumfizika alapjait kell átbeszélni úgysem, légyszi-légyszi! Persze rögtön vették a lapot, odafigyeltek rá, gyere nyugodtan bármikor, mindenben segítünk!
Nem is tudtuk, hogy mi mindenben!
Szó, szót követett, elmondtuk dióhéjban, hol járunk, hogy vannak tervek, lesz implantátum, de nem tudjuk mikor. Ekkor derült ki, hogy Kriszta férje a magyarországi képviselője az implantátum központnak, tök jó fej, hívjuk fel nyugodtan! Na ez volt az a pont, amikor mégis leültem én is….
- Ennek most mi volt a valószínűsége? Látod, én mondtam, hogy jönni kell!
- Ok, igen! Fel kell hívni mielőbb, itt a telefonszám!
- Jó, de én nem tudok telefonálni hallás nélkül!
- Én meg mit mondjak? Helló, itt van Blanka, lenne pár kérdése? Gyorsan edd a sütit, kérjünk segítséget!
Kriszta rögtön hívta a férjét, elmondta, hogy kedves vendégének kellene egy kis segítség. Persze-persze, de most ballagás van, hívjuk hétfőn.
Hétfő:
Nagy levegő, lesz, ami lesz tárcsáztam. Kedves férfi hang, elmondtam a szituációt. Lassan két hete műtötték, implantátum a seb gyógyulásának függvényében lehetséges. Szerintünk ez már a műtét másnapjától esedékes, de az elmúlt évek történései miatt az orvosok óvatosabbak, viszont ez Blanka számára beláthatatlanul hosszú idő. Az egyik orvos bíztatott, hogy van átmeneti megoldás, a kezelőorvos azt mondta, annyit romlott a csontvezetés, hogy nincs értelme megpróbálni sem. Blankának annyi lenne a célja, hogy meghalljon egy atomkatasztrófát, plusz, ha még a déli harangszót hallaná, vagy a szirénázó autót a kocsiban, az már nagy segítség lenne. Csak egy próbát tegyünk, valahogy, akárhogy, akkor megnyugszunk, hogy megtettünk mindent és most tényleg várni kell türelemmel! Rendben, ismeri a kezelőorvost, beszélni fog vele és jelentkezik.
Jó, nem azt vártam, hogy átadom a telefont Blankának, és majd azon keresztül csinál valamit, de azért eléggé lelombozott a hír, hogy a kezelőorvossal szeretne konzultálni. Azt már megtettem én még a műtét napján, és hazaút előtt is, azért csináltak kontroll vizsgálatot. Az eredmény természetesen ugyanaz volt…
Nem baj. Blanka egész jól viseli a helyzetet, megyünk tovább. Lemondta a nagy társasági programjait, de face-to-face kommunikációban egyre ügyesebben boldogul. Tanulja a jelnyelvet, meg tanítja a környezetének, próbálom követni, de sokkal nagyobb tempót diktál, mint amit az én agyam be tudna fogadni. Hajlandó egyedül elmenni vásárolni és hősiesen részt vesz a családért mondatott misén úgy is, hogy egy kukkot sem hall az egészből, szívesen elaltatja egy éves unokahúgomat is… Csak az a 100 por maradt el a patikában!
Szerda:
Ismeretlen szám a kijelzőn, az implantátum központ, menjünk be konzultációra. Jó, de mikor? Holnap, holnapután kórházban vagyok szolgálatban, pénteken délután? Az nekik nem jó. Ok, akkor legyen jövő hét. Visszahívást ígérek, mondtam, hogy Blankával kell egyeztetnem, ő most nincs velem. Gyors üzenet:
- mikor tudsz menni?
- Bármikor, amikor neked jó.
- Tudod, ez pont az a hely, ahol fel vannak készülve olyan emberekre, akik nem hallanak, én nem kellek ide!
- Menjünk együtt akkor is!
Hogy mi járt a fejemben? Hát az, hogy ez egy teljesen felesleges kör. Szuper, hogy megmutatják az implantátumokat, de ha egy szikét is mellétennének, akkor Blanka meg is műtené magát! Az elmúlt napokban, hetekben mást sem csinált, csak alaposan átnézte ezt a technológiát. Mutassuk meg a tanárnak az abc-t? Ebben hol az én szerepem? Inkább haladnék jövő héten is a saját feladataimmal, van abból is bőven!
Mindegy. Telefon vissza. Jövő hét is tökéletes, inkább délutánok, ha lehet. Én belül morcos voltam, de a lány meg irtó kedves, hogy ő akár ma is ráér, nagyon szívesen megmutat mindent, válaszol a kérdéseinkre. Jó, akkor legyen ma! Gondoltam oda az ebédidő, essünk túl rajta. Utólag őszintén remélem, hogy belső ámokfutásomból ő nem vett észre semmit…
Blanka még egy “gyors” sote kört is leszervezett előtte, papírmunkát kellett intézni. Haladjunk, nincs erre idő tikk-takk. Nincs aláírva a papír, így nem adhatják oda tikk-takk. Jön a doki, mi újság? Megnézhetem a sebet? Persze… tikk-takk. Nincs átmeneti megoldás? Várjatok, 5p rákérdezek tikk-takk. Újabb érdeklődő, megnézhetem a sebed? Peeeeeresze tikk-takk. Sajnálkozó tekintetek, milyen a labor? Mondom a vesefunkció még nem ok. Csináljunk labort? Most? Kizárt, késésben vagyunk, otthon megoldjuk! Keressük egymást, ha van valami! - de tudom, hogy úgyse…
Rohanás. Még parkolni is kell!
Szerencsére hamar odataláltunk és a lány nem csak a telefonban volt kedves! Blanka elmesélte a történetét, ezután elkérte a leleteit. Addig nyugodtan nézzük meg a modellt, hova kerül az implant, magát a készüléket és tartozékait is.
A papírokat átnézve nem bíztatott semmi jóval. Azt mondta, nem biztos, hogy segít Blankán, de a főnöke azt mondta, szeretnénk kipróbálni, és ennek nincs akadálya. Említettem a harangszót, mindent, csak mosolygott, hogy persze, egy próbát megér a dolog! Ha megfelel, kölcsön is tudja adni. Egy fejpánt szerű készüléket tett elénk, ezt kellene felpróbálni, ő pedig a számítógépen fogja közben hozzáállítani Blanka (nem)hallásához.
Csak sípoló hangokat hallottam, aztán pedig Blanka vigyorgó pofiját láttam, mondjak bármit…
Szóval ez az, ami leírhatatlan! Reggel nem így keltem. Ma van apu szülinapja, reggel nála voltam, gyertyát gyújtottunk Márkkal, szomorkodtunk. Már tudtad, ugye, hogy ez nem lesz egy szomorú nap? Kb kocsi se kellett volna hazáig, reptünk a boldogságtól! Deeee a kocsi arra jó volt, hogy Blanka beszállt, becsapta az ajtót, én pedig kihasználtam a lehetőséget és felhívtam! Tudtunk telefonon beszélni!!!
Annyira hihetetlen ez az egész! Jó, nem tökéletes a hallás, de mi az atomkatasztrófát lőttük be célul! Tibor, a telefonban azt mondtam, hogy tiéd volt az első hívás, de ez a fentiek miatt csak részben igaz. Köszönjük a segítségedet, hogy ezt leszervezted, hogy Blanka hallhat és hogy velünk örültél a hazaúton!
Hálás vagyok a Jóistennek, hogy annyi buktató volt ebben a történetben, de mégis végigvitt az úton! Köszönöm, hogy a Te terveid sokkal jobbak, mint az enyémek. Én már a nulladik pontban kiszálltam volna, de menet közben is többet tettem az ügy ellen, mint mellett! Köszi Blanka, hogy te sem hagytad. Sokkal szegényebb lennék ma éjszaka….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése