Ezt az idézetet a héten olvastam egy fantasztikus regényben. Akkor azt hittem, ez kizárólag negatív felhanggal értelmezhető. Ma kiderült, hogy nem…
Mostanra végre teljesen helyreraktam magamban, hogy nem lesz se ideiglenes megoldás, se semmi, ez a nyár csendben fog telni. Le kell mondanom egy csomó régen várt programot. Nem baj. Nem panaszként írom, nem olyan rossz az egész, De azért sok munkám van benne, hogy megbékéljen a helyzettel. Sőt, mostanra már hálát is tudok adni a Jóistennek, hogy lehetővé tett olyan szituációkat, amikkel egyébként soha nem találkoztam volna, megmutatta az emberek segítőkész oldalát, tulajdonképpen tök sok pozitívum ért az elmúlt két hétben. Erre mi történt?
Múlt héten pénteken összefutottam egy ismerőssel. Épp a kávézójában próbáltam kikérni a világ legfinomabb karamellás csokis tortáját meg egy limonádét, amikor ott termett és szóba elegyedtünk, hogy már a másik fülemre se hallok, kicsit nehéz most stb. Na persze nem én beszélgettem vele igazából, én inkább csak kapkodtam a fejem. Mert hogy pár percen belül kiderült, hogy a férje a Cochlear cég magyarországi ügyvezetője (akik a leendő cochleáris implantátumomat forgalmazzák). Mire kettőt pislogtam, a kérdéses férj már fel is lett hívva, megkaptuk a telefonszámát, meg az ígéretet, hogyha megkeressük minden kérdést feltehetünk az implantátummal kapcsolatban, amiben csak tud, segíteni fog.
Erre ma megkerestek reggel az irodából, hogy bármelyik nap szívesen látnak, akár ma is. Úgy alakult, hogy már be is tudtunk menni 13 órára. A lány, aki fogadott, mindent megmutatott, minden kérdésre válaszolt, olyan ügyesen adta el az implantátumot, hogy gyakorlatilag nemcsak eloszlatta a félelmeimet, hanem nagyon-nagyon szeretném is akár most azonnal. De nemcsak ez a nap híre! Egy csontvezetéses próbakészülékkel várt (BAHA - de ez csak demora szolgál, rövid távra, hosszú távon ezt is beültetik a csontba), amit azonnal be is állított, a rossz audiogrammomat látva a lehető leghangosabb fokozatra kapcsolta a készüléket, majd fölrakta a fejemre, és így folytattuk a beszélgetést. Nem mondom hogy tökéletes, a csontvezetéses implantátumok nekem tényleg nem tudnak jól segíteni már, de csendes környezetben elég jól hallok vele, sőt, telefonos applikációval a telefont, zenét, videók hangját, mindent át tudok rá irányítani. Aztán azt mondta, ezt a készüléket nyugodtan elhozhatom, írtunk egy kölcsönszerződést, hogy ha meglesz a rendes implantátumom, majd akkor visszaadom ezt. Tehát: hallok! Kicsit olyan, mintha folyamatosan kihangosított telefont hallgatnék, kicsit robot hangú, a háttérzajok kicsit zavaróak, néha berezonál, ha több ember van a közelben és egyszerre beszélnek, inkább zavaró, DE hallok hangokat! 🥰 És már ez sem olyan torz, mint sokan mondták, a cochleáris meg elvileg még szuperebb! Ez most valóban kicsit halk nekem, de igazán nem használhatatlan. Annyira nagy boldogság, hogy nem is tudom szavakkal leírni! Ugye, hogy mennyire igaz, hogy csak akkor jövünk rá, mi mindenünk volt, mikor elvesztettük azt? Hát tényleg. Hallani csodálatos dolog, legyetek hálásak érte minden nap! 🥰❤️
Azért ma nagyon elfáradtam a hirtelen sok hangingertől, úgy érzem magam, mint akit agyonvertek, mikor hazaértem este, le is vettem és üdvözöltem a csendet. De annyira jó, hogy van lehetőségem hallani is! Úgyhogy köszi Uram, remélem, jót nevettél a terveimen meg a nagy elhatározásaimon, de azért jó, hogy így alakítottad a dolgokat… 🙏🙏🙏
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése