2023. május 7.: Minden rendben

 Szerencsére nincs sok hírem, maximum az, hogy minden rendben van! A balnál sokkal nehezebb volt a műtét után, sokáig fájt még a fejem, most csak néha-néha, inkább éjjel vagy hajnalban, de már nagyjából 3 vagy 4 napja nem szedtem be semmilyen fájdalomcsillapítót még éjszakára sem, szóval egyáltalán nem vészes olyankor sem. Nekem az az elméletem, hogy a balnál viszonylag jó állapotban érkeztem Pécsre és a műtét nagy falat volt, most meg olyan vacak állapotban estem be, hogy csak segített, bármennyire is volt nagy falat… de persze ez lehet, hogy nem igaz. Viszont kijelenthetem, hogy közel 3 év folyamatos fájdalom után egyre több olyan perc, óra van, amikor semmi sem fáj! 🥰

A csenddel sincs akkora gond, mint hittem, elég jól viselem, megyek mindenfelé, persze, van, akivel könnyebb kommunikálni, van, akivel nehezebb, de ezt hamar kitapasztalom. Akivel nehezebb, azzal vagy segítségül hívjuk a messengert, vagy van egy egész jó applikáció a telefonomon, amibe bele tudja mondani, amit szeretne és az gyorsan le is fordítja nekem írott szöveggé. Ez is hasznos tud lenni. Néha bosszantó azért, de jobbára jól bírom. A zenehallgatás mondjuk hiányzik. Néha a kocsiban feltekerem max hangerőre az agyonhallgatott lejátszási listámat, tudjátok, olyanra, amikor a basszust már érzed dübörögni a mellkasodban. És akkor majdnem olyan, mintha hallgatnám… legalábbis általában tudom, kb. hol tarthat és a fejemben felidéződik a szám és olyankor jó. 🥰 

[Egyébként ma történt, hogy abba a Libribe mentem, ahova a leggyakrabban szoktam és siketen is jártam már ott, akkor mondtam az eladó srácnak, hogy bocsi, nem hallok, mikor nem értettem a kérdését. Ma egy másik eladóhoz kerültem, de vele is gyakran szoktam találkozni ott, látásból ismerjük egymást. Nem kérdezett semmit, tudta, hogy nem kérek számlát, se szatyrot, de aztán valamiért mégis kérdeznie kellett. Elsőre nem értettem, mondtam a szokásost, hogy bocsi, nem hallok. Azt mondja, tudom, én bocsi, hogy nem jól kérdeztem. És kérdezte újra, mutatva amire gondolt meg rendesen artikulálva. Olyan jólesett, hogy tudja és figyel rá! 🥰 Hihetetlen, mennyire boldoggá tudnak tenni ezek a kis apróságok! Hála van a szívemben, hogy ennyi jót kapok, amikor ez lehetne egy borzalmas állapot is. De meglepő módon nem az! 🥰]

Elkezdtem egy jelnyelv tanfolyamot Pesten, amit nagyon élvezek, és mivel rendkívül motivált vagyok, elég sokat teszek hozzá önszorgalomból is (a SINOSZ honlapján szuper videók vannak meg konkrétan jelnyelvi szótár is), úgyhogy bár azt még nem tudom, használni kivel fogom, de nekem nagyon tetszik, hogy egyre több jelet ismerek, már mondatokat is össze tudok rakni, meglehetősen élvezem a dolgot. A tanfolyam helyszíne közel van a Városligethez, pénteken nagyot sétáltam ott, tervben van, hogy sokszor fogok kicsit korábban érkezni és csatangolni ezen az alig ismert helyszínen (ugye a budai gyerek a Feneketlen tóhoz járt, nem a Ligetbe…🙈), hiszen érdemes!

Egyébkent is iszonyatosan vágyom ki a levegőre meg főleg a napfényre, úgyhogy rengeteg időt töltök kint (kicsit le is égtem ma 🤪), olyan jó, hogy míg bent voltam a kórházban, megjött a tavasz, sőt, néha már-már nyárnak is érződik… fantasztikus! 😍

Még a vérnyomásom nem akar helyreállni, méregetem minden nap, kb. másfél hét múlva megyek majd laborba, remélem, legalább a vesefunkciók javulnak és akkor megnyugodhatok, hogy majd a vérnyomás is helyreáll. Meglátjuk. Illetve pénteken megyek majd varratszedésre, akkor jelentkezem megint, hogy mit mondott a doktor. Aztán pedig már csak tűkön ülve várom a június 19-et, amikor talán több infóm lesz az implantálós műtétről. Sose vártam még ennyire, hogy felvágjanak! 🤔😉🤪

Addig is köszi minden további imát, rámgondolást, drukkolást meg mindent, működik, tök jól vagyok, élvezem, hogy élek, imádom a tavaszt, a napsütést és végtelenül hálás vagyok, hogy minden rendben van! ❤️😘