Két napja volt a harmadik állításom - immár Pesten. A fizikus itt is nagyon kedves, segítőkész, és most már sokkal részletesebb beállítást csinált, több frekvenciát hangolt be, sokféle feladatot adott - néha marha nehezeket is, például hogy 3-as csoportokban különböző frekvenciájú hangokat hasonlítsak össze, hogy ugyanazon a hangerőn szólnak-e. Ezt így biztos nehéz elképzelni, de higgyétek el, nem könnyű feladat! Aztán csinált velem olyan feladatokat is, hogy eltakarta a száját és hangokat mondott, meg számokat, nekem pedig vissza kellett mondani - a m hang és az öt a két legnehezebb, ezeket szinte sosem találtam el, de a nagyobb részük azért megvolt. Ezt ha minden nap gyakorolnám valakivel, illetve akár naponta sokszor is, elvileg sokkal gyorsabb lehetne a fejlődés, csak hát kivel, ugye… de ezután a beállítás után most végre kicsit természetesebb egy csomó hang, a háttérzajok kicsit vissza lettek fogva, így sokkal élhetőbb a környezeti zaj is, illetve telefonálni is sokkal jobban tudok, amennyiben nem hadar nagyon a másik. Szóval szépen alakulnak a dolgok, most érzem először azt, hogy lehet ez tényleg nagyon jó is. Persze attól még igen messze vagyok. Viszont legközelebb csak 2-3 hónap múlva kell mennem, mert most annyira sok mindent kell egyszerre szoknia az agyamnak meg az idegnek, hogy időt kell hagyni nekik. Úgyhogy majd január elején fogok valamikor menni szerintem, utána meg legközelebb már csak a Babóca megszületése után.
Ilyen speckó dolgokat is lehet már állítani, bár csak minimálisan a magasat/mélyet, de pl. a mikrofonérzékenységet nagyon jó, hogy le tudom venni, ez hiányzott. Akár nullára is, de persze igyekszem ezt nem megtenni, mert mindent szoknia kell a hallóidegnek, hogy fejlődni tudjon…
És mostantól ez a szupi funkció is él, ezzel azt tudom bekapcsolni, hogy ha zajos helyen beszélgetek valakivel, ha az illető szemben áll velem, az ő hangjára “koncentrál” a kütyü, a háttérzajokat visszafogja, így sokkal könnyebb érteni a másikat tömegközlekedésen/kávézóban, de akár a patikában vagy csak az utcán is. Lehet, hogy ezzel még expediálni is tudnék… 🙃
Úgyhogy most sokat javult a helyzet, élvezem, hogy alakulnak a hangok, bár még inkább mély minden, de már talán vélek hallani különbséget női hang és férfi hang között, csendes helyen beszélgetve pedig sokkal kevésbé hangzik gépnek a másik ember. Apró lépés, de lépés! 😍
Tegnap készült velem egy interjú, majd megosztom itt is, ha végleges formában is elkészül, ahol meséltem az elmúlt 3 évről. Fura volt újra átélni sok mindent, felidézni az akkori érzéseket, félelmeket, konstatálni és megfogalmazni, hogy miben változtam. De nagyon jól is esett. És megdicsértek, hogy milyen jól értek az implanttal, egészen gördülékenyen tudtunk beszélgetni, csak néha kérdeztem vissza, ami nagyon jólesik, mert ezek a visszajelzések segítenek, hogy reálisabban lássam, hogy amit én fejlődő tendenciának érzek, az valóban az.
Írok még arról is, hogy a Kisfiúnkkal minden rendben van, már a 22. hetet tapossuk, tegnap voltunk magzati szív UH-n is, ami a diabéteszem miatt kötezelően választható program, de ott is mindent rendben találtak szerencsére, a néni nagyon kedves volt, aki vizsgált, és azt mondta, ez egy nagyon “szépszívű, jószívű gyermek”, sőt, azt is, hogy milyen kis cuki, de hát ezt amúgy is tudjuk. 🥰❤️ Próbált a vizsgálat után egész sokáig csinálni nekünk szép 4D-s képet Róla, de persze hozta a formáját, bújt ezerrel. Azért egy nagyon cuki sikerült, azt megmutatom:
Hát Ő lenne a mi gyönyörű, szégyellős kis Csodánk. ❤️❤️❤️
Kezet meg talpat persze mindig mutat, így ezt a pacsit is itt hagyom nektek szeretettel! 😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése