Megint eltelt egy kis idő a legutóbbi bejegyzésem óta. Történt is ez-az, például sikerült dűlőre jutnom a SOTE-val, így most pénteken már oda megyek beállításra. (Vicces sztori, miután majdnem 2 hétig semmire nem kaptam választ senkitől, írtam még egy e-mailt a Profnak, hogy akkor meglátogatom, és ha kell, minden nap ott fogok ülni a szobája előtt, amíg el nem csípem és meg nem beszéljük, miért nem halad a dolog - beleírtam azt is, hogy szuper könyveket olvasok mostanában, úgyhogy tényleg akár egész napokat is elleszek a folyosón, amíg várom -, mire kb. egy óra múlva jött a levél, hogy fogadnak, foglalhatom az időpontot a fizikushoz. Ijesztő lehetett a gondolat, hogy személyesen kell beszélgetnünk… 🙃)
Az implanttal egyrészt szépen haladok - a hangoskönyv már kifejezetten élvezhető, bár továbbra sem tudom pl., hogy férfi vagy nő olvassa-e fel, hiszen nagyon robothangú még mindig mindenki, de azt már érzékelem, hogy más-más szereplőket más hangon szólaltat meg, kihallom, hogy pl. ijedt hangsúllyal olvas, vagy kíváncsival, vagy milyen “lelkiállapotú” az adott mondat, ezek is nagy dolgok már. A zenehallgatás is jobb picit, a dallam egészen megvan, a szöveget (ha magyar, vagy jól ismerem) értem, de pl. továbbra is ugyanazon a hangon énekel Pavarotti is meg Keresztes Ildikó is. 😂 De nagyon hiszem, hogy ezek tényleg egyre jobbak lesznek, ahogy az ember gyakorol, csak marha kitartónak kell lenni. Négyszemközt már egész jól értem a beszélgetést, társaságban vagy zajos helyen kicsit nehezebb, de már olyankor sem reménytelen. Tegnap a tesómmal egy zsúfolt kávézóban nagyon jót beszélgettünk például. Két hete esküvőn voltunk, a lagzitól nagyon féltem, de teljesen jól éreztem magam és ott is jókat beszélgettem, pedig ott aztán volt zaj. Azt is észrevettem, hogy pl. a nőgyógyászom vagy a háziorvosom úgy akar segíteni, hogy a csendes rendelőben jó hangosan beszél - ez viszont nagyon visszhangos így. Szóval jobb, ha nem kiabálnak velem, mint ahogy azt egy hallássérülttel gondolja rögtön az ember. Aztán néha azt is észreveszem, hogy valaki mond alamit, amit nem értek meg hirtelen, azonnal visszakérdezek, de mire elhangzik a kérdėsem, már értem az előbb mondottakat. Mintha lassabban jutna el az agyamba…pedig valószínűleg csak addigra tudom dekódolni a visszhangból az információt. Nagyon érdekes dolgok ezek, de határozottan látom, hogy merre van az előre és nem fogom feladni, míg igazán jó nem lesz minden hang. Még nagyon az út elején vagyok, és ha néha nehéz is látni, hogy hogy lesz ez jobb, mindig arra gondolok, hogy igenis ezt ígéri mindenki, és ez nem lehet üres szólam. Úgyhogy jelenleg néha imádom az implantot, néha átkozom, de szüntelenül remélek és gyakorlok és ezzel szerintem minden tőlem telhetőt meg is teszek.
És akkor még írok a Babócánkról is, hiszen miatta aztán végképp nagyon fontos, hogy jó legyen a hallásom minél előbb. Túl vagyunk a félidőn, és továbbra is az a helyzet, hogy bár a mindennapi dolgokkal - hallás, beszélgetés, telefonálás stb. - küzdök, a várandósságom igazi áldott állapot. Teljesen jól vagyok, a Baba rengeteget ficánkol már, amit nagyon élvezek, az egész egy nagy csoda és szuper jól érzem magam a bőrömben. Ma már biztosra megtudtuk, hogy kisfiúnk lesz. 😍 A második genetika volt ma, ahol azt mondták, minden a legnagyobb rendben van, aztán a saját orvosomhoz is mentem, aki miután megmérte a Picit, a méhszájat, meg mindent, amit kell, nagy mosollyal azt mondta, bárcsak gyakrabban látna ennyire kiegyensúlyozott várandósságot, ennyire tökéletes paramétereket, és hogy nekem aztán semmi okom aggodalomra, mert ennél jobban nem is lehetne rendben minden. Hát így vagyunk. Ez a Baba maga a Csoda, az egész várakozás az, és a Jóisten nagyon-nagyon szeret minket. Csak kérünk, és kapunk… ❤️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése