Hetek óta meg vagyok fázva, ilyen felső légúti nyavalya, hol jobb, hol rosszabb, talán azért valamennyit alakul, a torkom jobb már, meg nem fújom egész nap az orrom… viszont ezzel egyenesen arányosan egyre jobban fájdogál a jobb felem. A fülem is, sajnos. Arc felől meg halánték felől főleg, de a tűréshatáron mozog már, én meg most nyilván igyekszem nem beszedni semmi fájdalomcsillapítót, vagy csak a minimumot. Kb. 1-1,5 hete motoszkál a fejemben, hogy ideje lenne valaki okosat megkérdezni, ez oké-e, de nagyon nem fűlött hozzá a fogam. Pécs messze van, az világos, hogy az ottaniak nem szívesen távgyógyítanak, odamenni meg egy napos program. (Amúgy kb. két hete ígértek egy hallásvizsgálat időpontot, meg hogy akkor majd tudok beszélni az orvosommal is, de szerintem ez elfelejtődött. De én se sietek emlékeztetni őket, mert nagyon messze van…)
Gondoltam, hogy benézek a SOTE-ra ahhoz a dokihoz, akivel ott a leginkább jóban vagyok, de hát mit nézhetne rajtam? A fülembe nem lát bele, tudjuk, hogy CT-vel lehetne csak belenézni, ami most nem annyira járható út - akkor meg minek? Csak el leszek küldve, hogy biztos semmi.
De aztán beláttam, hogy valami mégis kellene, ha vírus lenne, már elmúlt volna a hetek alatt, az meg, hogy a fülem csak egyre jobban fáj, elég nyugtalanító, meg gyanús volt, hogy kéne valami antibiotikum, mert magától biztos nem múlik el. Tegnap vettem egy nagy levegőt és írtam egy smst a dokinak, hogy rámnézne-e. Nem válaszolt, írtam hát reggel a Legkedvesebb Portásomnak ❤️ is, hogy nézze már meg nekem, lesz-e műtőben, hogy akkor megbeszélés nélkül megyek, csak ne akkorra időzítsek. Kiderült, hogy az orvos ma szabin van, el is engedtem a dolgot (picit még örültem is, hogy megúszom a dolgot 🙈). De aztán meglepett, délelőtt felhívott, én vázoltam neki a helyzetet, mire azt mondta, ott van egész nap a szomszéd épületben, menjek be, és akkor átugrik. Nem is váratott meg, amikor indultam, megcsörgettem, már itt várt, mire beértem. Csupa pozitív csalódás! 🙃
Nézegetett, tapogatott, kérdezgetett, de hát fizikális vizsgálattal mire megyünk egy lezárt hallójárat esetében? Persze hogy semmire. Írt fel antibiotikumot, nyilván hasraütés-szerűen és abban maradtunk, hogy ha rosszabb, szólok, meg majd egyeztetünk, hogy mi a helyzet. Szóval rendes volt, pedig izgultam, hogy így, hogy úgyse lehet belenézni, meg amúgy is le van zárva, csak le leszek pattintva, hogy ne aggódjak, tuti semmi. De nem lettem. Most hát kap egy esélyt az Augmentin, aztán meglátjuk. Nem szeretném a Babát kitenni felesleges dolgoknak, de nyilván van bennem para, és annak meg pláne nem, hogy esetleg rosszabb legyen a helyzet.
Az Augmentint amúgy már egy ideje elég rosszul tolerálom, szóval kíváncsi vagyok, milyen lesz beszedni. Kb. másfél éve ilyenkor már szinte mindig hánytam tőle, ha vénásan adták, akkor jobb volt, de egy ideje már úgy sem kaptam, mert már azt se bírtam, csak nagyon lassú cseppinfúzióban, úgy meg amox/clav.savat nem szoktak adni. Remélem, most már olyan régen nem kaptam, hogy fogom bírni ismét…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése