Izgalmas dolog ez a CI viselés. Vannak időszakok 1-1 napon belül is, amikor azt gondolom, hogy nem fog ez menni, hagyjuk a fenébe. Máskor meg nagyon pozitívan látom a dolgot. Folyamatos érzelmi hullámvasút ez megint. De nem panaszkodni akarok. Csak mesélni a benyomásaimról.
Mostanra a hangoskönyvet maradéktalanul értem, nincs egy szó sem, ami elveszik. Ez nagyon szuper! De a telefon nem ilyen egyszerű. Nagyon esetleges, hogy mikor, kit, mennyire értek. Néha jobb, ha kihangosítóval beszélek, máskor azt értem jobban, ha közvetlenül az implantba szól a másik ember. De a face time a legbiztosabb továbbra is, ahol látom a másik ember száját.
Továbbra is próbálom nem feladni azt, hogy egész nap viseljem a külső egységet. Néha nagyon akarnám a csendet, a hangorkán lebénítja az agyamat. De tudom, hogy minél jobban erőltetem, annál jobb lesz, akár a hangoskönyv. Ezek legalább objektívan megítélhető dolgok. Társaságban lenni borzasztó nehéz. Szombaton iskolában voltam, azt hittem, meg fogok bolondulni. Szó szerint. Régen fájt ennyire a fejem, szinte hányni tudtam volna, szédelegtem, nem voltam jól. Ha csak a tanár beszélt, akkor értettem a dolgokat. De amint valaki tollat csattogtatott, széket tologatott, lapozgatott, orrot fújt, sutyorgott - szóval a nap 85%-ában teljesen elvesztem. A csoporttársaim beszédéből semmi nem volt meg, hiszen nem voltak velem szemben. El sem tudom képzelni, egy óvodás, vagy akár iskolás, gimis gyerkőcnek milyen lehet ez. Én egy napot is nehezen éltem túl, néha sírni lett volna kedvem. Egy oviban vagy egy iskolai szünetben mekkora hangzavar van, vajon azt hogy lehet kibírni? 😱 De a katalógus az katalógus, ezért én is végig tűrtem.
Napi 6 óra beszédidőt tűztem ki célul az alkalmazásban. Ezt nem mindig tudom teljesíteni, bár nem is tudom mindig, mit tekint a készülék beszédidőnek. Az élő társalgást biztos, talán a tévét, telefonálást is, de kicsit esetlegesnek tűnik. Mindenesetre minél többet vagyok emberek között - még ha sokszor nehéz is, mert bosszantó, hogy nem értem, mit mondanak, csak egy naaaaagy hangzavart érzékelek - annál gyorsabban fog tisztulni a beszédértés.
Ez az e heti teljesítményem. Úgy, hogy minden nap 14-15 órát fent van az implant. Csak hát néha jobb nem kimozdulni, csak olvasni itthon, a könyv lapozása, a macska jövés-menése, a kutyák ugatása akkor is folyamatos hanginger, de nem beszéd. Van min dolgozni!
Arra jöttem rá, hogy ez a sok és tömény hanginger fáraszt le annyira, amit eddig a Babának tulajdonítottam. Nem tudtam, mitől vagyok sokszor indokolatlanul feszült, de most már tudatosult. Egyszerűen bosszant, ha a férjem meg akarja fogni a kezem, bosszant, ha túl erős a fény, minden tud bosszantani - hát ezért. Így is túl sok ingerrel kell megbirkóznia az agyamnak, minden más most nehezen fér bele. Nem tudom, mennyire érthető ez, de remélem, azért valamennyire igen.
Közben arra jutottunk a pécsi doktorral, hogy a jobb fülemben a fülkürt nyílhatott ki, és levegő kerülhetett a lezárt részbe. De ezt csak CT-vel lehet biztosan megerősíteni, amit most egyikünk sem szeretne, úgyhogy amíg nincs komolyabb panasz, nagyobb fájdalom, addig nem foglalkozunk vele.
CI állítás ügyében eddig nincs előrelépés, de bízom benne, hogy hamarosan kapok választ a Pesti fizikustól a levelemre.
Ma voltam várandósgondozáson is, a Baba jól van, szépen növekszik, minden a legnagyobb rendben van Vele továbbra is. Ma azt mondták, talán inkább kisfiú. 😅 De mivel ma sem volt túl együttműködő (vajon már most teszteli, hogy az idegeim hogy fogják bírni a folyamatos trollkodást? 😅), ezt továbbra sem tudjuk biztosan. Szóval semmivel sem lettünk előrébb, max. csak elbizonytalanodtunk abban, amit eddig sejtettünk. 🙃 Mindegy is, a lényeg, hogy minden rendben van, a többi nem számít! 🥰❤️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése