2023. szeptember 3.: Magasságok és mélységek

 Egy hete használom az implantot. Az eleje nagyon ígéretes volt, de 3-4 napja kisebb hullámvölgyben vagyunk. Valahogy most zavarosabb, nehezen érthető minden és mindenki, még a legerősebb koncentráció ellenére sem mindent értek meg. (Pedig a Harry Potter hallgatás egyre jobban megy, most már sokkal több mondatot értek, mint amennyit nem - ha kizárólag oda figyelek és nagyon erősen koncentrálok.)

Beszéltem egy implantos lánnyal, aki azt mondta, ezek a hullámvölgyek teljesen normálisak, és vele 8 év után is előfordul néha, hát még amikor tanulta! Úgyhogy nem keseredem el, sokkal jobban összpontosítok, milliószor visszakérdezek, vagy csak mosolyogva bólogatok és bízom benne, hogy nem hangzott el kérdés, amire választ vár a másik… 🙈 Most nem olyan biztató a helyzet, mint egy héttel ezelőtt, de még mindig nagyon motivált vagyok és csak ez számít, nem fogom feladni egy kis visszalépés miatt. Biztos vagyok benne, hogy az agyam tanulja az új ingereket és néha besokall vagy már túlságosan hozzászokik és vágyik az újra, csak ez okozza a mostani helyzetet. Azért remélem, legközelebb megint nagyobb sikerekről számolhatok majd be.

Azt mondjuk nagyon élvezem, hogy megint lehet hajat fonni. A fejpánttal mindig csak összegumiztam, de most újra lehet frizurákat csinálni, még ha egyelőre elég hülyén nem is ki a kétoldalt sokkal rövidebb hajam… de hátha lassan visszanő annyira, hogy normálisabb fejem legyen… 🙈🤪

Amúgy az pl. tök pozitív, hogy az akksija nagyon jól bírja a gyűrődést, napi 12-13 óra használat mellett is 80%-kal teszem este a töltőre. Bár az elemes “akksit” mindig magamnál tartom a biztonság kedvéért, de ezek szerint ha egy éjszakát máshol töltök, akkor sem kell töltőket és mindent magammal vinni, mert 2 napot simán kibír a jelenlegi programmal. Később, ahogy a programok bonyolódnak majd, elvileg az akksi is hamarabb merül, de ezt majd meglátjuk. 🙃

És akkor megosztok Veletek még egy fantasztikus csodát: egy gólyahírt! Ugyanis 8 év várakozás, sok-sok küzdelem és miegymás után végre Kisbabát várunk! (Erre csak azt tudom mondani, hogy igen biztató, ha a szervezetem végre úgy érzi, már nem a túlélésért kell teperni és készen áll egy új élet kihirdására! 🥰)

A 14. héten vagyunk most, és a Gyermek, a műtét és minden ellenére köszöni szépen, remekül van, gyönyörűen növekszik és teljesen egészségesnek tűnik a genetikai uh alapján. Ha valaminek nem adtam volna esélyt egy, de akár csak fél évvel ezelőtt, az ez… hogy ha minden jól megy továbbra is, március elején végre szülők leszünk! 😍🥰 

Hozzáteszem, elég nagy troll - nem is tudom, kitől örökölhette a makacsságot 🤪 - kb úgy állt a tarkóredő méréshez, mint én a metothrexáthoz anno… nem értek vele egyet, minek, nem akarom. Mire oda jutottunk, hogy azt kéne mérni, hátat fordított és nagyon előnytelenül helyezkedett el. Köhögtettek, bökdösték, ugrálnom kellett, kiküldtek kávézni, pisilni… de semmire nem fordult meg. Úgyhogy végül kijátszották és hüvelyi uh-val mérték meg. Szóval csak túljártak az eszén, hiába mutatott rendre fityiszt. Ehhez képest az én dokim szimpatikusabb volt neki, hétfőn olyan szépen megmutatta magát, hogy az orvos azt is megkockáztatta pici kora ellenére, hogy szerinte kislány lesz. 😍

Egyébként velem csoda jófej, nem volt se reggeli rosszullétem, se egyéb kellemetlen tünetem, szóval tudom élvezni a várandósságot. Kicsit a diabéteszem miatt küzdök, folyton éhes vagyok és nagyon kívánnám az édességet, de most e téren visszafogott vagyok, tartom a diétát amennyire csak lehetséges. De egyébként amióta csak tudok Róla, teljesen nyugodt vagyok afelől, hogy minden rendben van és lesz. 🥰❤️

Ilyen gyönyörű már most! 😍🥰 Büszkébb anyuka nem is lehetnék! 😁❤️