2023. július 30.: Kalandosan, de hazaértem

 Arra készültem, hogy reggel felkelek, lecsorog a Rocephin, átkötnek és irány haza. A férjem 10-re le is jött Pécsre. 

Az első pont megvolt, a kötözésre már nagyjából összepakoltam. És itt jött a csavar: a doktornéni sokáig tapogatta, nyomogatta a fejemet, aztán összeráncolt szemöldökkel megkérdezte, hogy “itt eddig is volt egy hatalmas pukli?” Mondom, fogalmam sincs, talán nem, de nem tudom. Oké, most lekerült a nyomókötés, akkor várunk két órát, meglátjuk, növekszik-e ezalatt. Délig tudok maradni? Tudok. 

Délben jött, hogy beszélt telefonon a kezelőorvosommal, talán csak a zsír, de nézzük meg. Levette a kötést, azt mondja, hát, ez sokat nőtt. Akkor ezt most megszúrná, hogy leszívjon abból, ami benne van, lássuk, hogy zsír vagy genny. Megszúrta, egyértelműen gennyes váladék. Na bakker. Kinyomott még belőle egy csomó cuccot, aztán lefektetett és még egyszer megszúrta. Közben jött egy szakorvos is, nézegetik, aztán közölték, hogy akkor újratervezés, még pár órát maradjak, hogy figyelgessék. 4-5 körül újra ránéznek. Itt jött a szenvedős rész, mert mikor már össze vagy pakolva és fél lábbal már odakint vagy, akkor igen nehéz még 4-5 órán át elfoglalni magad. 

Pontban 4-kor aztán megint jött a doktornéni, hogy akkor nézzük. “Nem lett sokkal rosszabb… de… szóval a kezelőorvosom felajánlotta a lehetőséget, hogy maradjak holnapig és még ránéz, lehet, meg kéne majd nyitni.” Kérdeztem, hogy ez lehetőség vagy parancs? “Hát, jó lenne, de ha nagyon menni akarok, köthetünk kompromisszumot.” Erre lecsaptam. Úgy engedtek el végül, hogy írtak még 5 napi antibiotikumot, hogy kedden vagy szerdán valakivel megnézetem és hogy nagyon figyelek rá, ha nőni kezd, azonnal SOTE. (Adja Isten, hogy erre ne kerüljön sor! 😅) Egyébként tényleg csúnya, egy ilyen puha izé közvetlenül a műtéti terület fölött, megpróbáltam lekapni, de nem látszik annyira jól…:

A műtött részek amúgy szépek, azokkal nincs gond, az implant sem látszik, mert az már a hajam alatt van, de ki tudom tapintani, ami elég vicces.

Ahhoz képest mondjuk, hogy azt mondták, csak egy kis, 1-2 centis részt vágnak fel megint, elég rendesen végigszabdaltak…

(Ahol fent véres, ott csak azért, mert ott szurkálta meg a doktornéni délben.)

Szóval végül megint pár vargabetű leírása után, picit beparáztatva, hogy tályog nő a fejemben, de végül csak elindulhattunk haza, és fél 7 körül meg is érkeztünk… 🙃

2023. július 29.: Gyors bejelentkezés

 A mai nap egy picit talán jobb a tegnapinál fejfájás tekintetében, és azt vettem észre, hogy a szédülés is egész jól elkerülhető, ha nem nagyon nézek felfelé meg balra meg nem nagyon császkálok. Ha megyek, az elég vicces, mert balra húz a fejem. Szóval biztos a pihi kell még. 

A mai nap legérdekesebb eseménye az volt, amikor megpróbáltak új branült szúrni… 😅 A nővér 5 próbálkozás után adta fel, szólt egy aneszteziológus orvosnak, hogy akkor rajta a sor, mert ez fizikailag lehetetlen. Már ott tartottak, hogy mégis kéne szúrni egy CVK-t, én meg próbáltam magyarázni nekik, hogy ez hétfőn okos ötlet lett volna, de a következő 20 órára, amit itt töltök még, talán mégse kéne… Szóval 2 kör teljesen indokolatlan antibiotikum miatt végül majdnem nyakon szúrtak… 🙈 De aztán szerencsére mégsem. Bár olyan rossz helyet sikerült találni végül, hogy lehet, az mégis kevésbé lett volna vacak. 😅

Na ha valahol fáj egy branül, az ez a hely. Már a bentléte is nagyon kellemetlen, de minden apró csuklómozdulatra könnyezik a szemem, pedig nem vagyok hisztis, tényleg. És amikor megy is bele valami… azt inkább ne is említsük. 

Reggel a kötéscsere is vicces volt, mondták, hogy még nyomókötést tesznek fel, de azt nem, hogy olyan szoros lesz, hogy amiatt fog iszonyúan fájni a fejem. A végén megkérdezi a dokinéni (akinek a szemében már a feltekerés során láttam, hogy ott csillog a “túl szoros lesz- aggodalom”): nem túl szoros? Mondom, de, nagyon. De azért úgy hagyták. 😅 De egy napot bárhogy kibírok már, ez volt a mai jelmondat! 😉🙃 (Azért egy picit meglazítottam. 🫣😶)

Azért hogy jót is írjak, és dicsérjem kicsit a jó magyar kórházakat - legalábbis a Pécsi Klinikát, megmutatom, mit kaptam reggelire:

Na mit szóltok? Mostantól kénytelen leszek megvédeni a kórházi kaját (vagy legalább kénytelen leszek jó példát felhozni) azokkal szemben, akik csak szidják. 😁 Ez tényleg kakaóscsiga és tej!!! 😍😍😍

Egyébként ma mindenki nagyon kedves és mosolygós velem, mind a nappalosok, mind az éjszakások, egész sokat csacsogtunk, szóval többnyire szinte kellemes a környezet, már amennyire egy kórházban ez lehetséges. ❤️ De azért nagyon igyekszem haza holnap délelőtt! 😁

2023. július 28.: Egy picit nehezebb nap

Furcsa módon azok a tünetek, amiket a műtét után közvetlenül vártunk - és utána óráról órára enyhülniük kellett volna -, ma jelentek meg. Továbbra sem vagyok vacakul, azt nem mondanám. De fáj a fejem, olyan, mintha valami köd gomolyogna a koponyámban, ami feszíti, amitől tompa vagyok, és kicsit megint bizonytalan is (szédülésnek nem nevezném, csak egy kis bizonytalanságnak). Kicsit olyan, mint amikor beteg leszel és már rossz a közérzeted, nehéz a fejed, égnek a szemeid és fáradt vagy - de igazi bajod még nincs. Közben meg azt is gondolom, hogy lehet, hogy ez most csak a tegnapi nyűgösebb éjszaka következménye, nem aludtam túl jól, napközben meg csak fél-egy órákat szundítottam, ami biztosan kevés volt. Úgyhogy lehet, csak erről van szó. Ijedtségre vagy aggodalomra továbbra sincs ok! 😏🙃 Mindenesetre jólesik feküdni és pihenni, tegnap egészen hiperaktív voltam, ma befékeztem, és tényleg csak pihengetni próbáltam.

A branülöm természetesen megadta magát, de most kaptam egy kis pihenőt, majd holnap reggel szúrnak csak újat az antibiotikum előtt. (Amiről a holnapi gyógyszerelős nővér még nem tud, hogy meg lesz izzasztva, szegényke…) Remélem, addig az éjszaka során elő tudok varázsolni egy jó vénát, ugyanis az előző is csak sokadikra lett meg. Pedig beszéltük is, hogy ha nem csak a műtéthez kell véna, akkor legyen CVK, de a meglepi antibiotikumról senki nem tudott előre… legalábbis akivel tárgyaltam hétfőn, ők nem. Na nem baj, az viszont kiderült, hogy az 5 napot szerdával együtt számítják, úgyhogy már csak szombaton és vasárnap kapom a gyógyszert. És ma megkönyörült rajtam a kezelőorvosom, és azt mondta, ha nagyon szeretnék, vasárnap délelőtt hazamehetek, miután lement a Rocephin és átkötöttek. 🥰 Úgyhogy egy napot mégis visszanyertem, ez a mai jó hír! 😍❤️

Közben megy a visszaszámláló… már kevesebb, mint 4 hét! 🤪😉

2023. július 27.: Hírek

 Tegnap este kaptam egy adag Rocephint (antibiotikum). Kérdeztem, hogyhogy, a nővér se tudta, azt mondta, altatóorvosi utasítás. De néha szoktak műtét után, ne aggódjak, azért biztos elengednek pénteken.

Nemrég kötöztek. Azt mondták, minden szép és jó belül, semmi gyulladás, jó állapotban találtak mindent. Kérdeztem a Rocephint. Ja, az 5 nap. Ne kockáztassunk. Kérdeztem, hogy akkor nem mehetek holnap haza? Erre jött a felhördülés: holnaaaap? Hát azt meg hogy gondoltam? Dehogyis! Ne kockáztassunk semmit, maradjak csak szépen megfigyelés alatt, menjen az antibiotikum biztos ami biztos és ne akarjak sehova menni. Szóval megint túlféltenek és biztos ami tuti alapon inkább legyek itt, mint bárhol máshol… 😒 Hát, nem így terveztem, de alkalmazkodom. (Amúgy vicces, babákat meg kisgyerekeket a műtét másnapján elengednek. A VIP betegeket még 5 napig őrizgetik… 🤪)

Közben jártam lent a fizikusnál, augusztus 25-én délelőtt jövök, akkor fogjuk bekapcsolni az implantot és feltenni a külső egységet. Szóval indul az újabb visszaszámlálás. 

Amúgy tök jól vagyok, kicsit elkenődtem, hogy nem mehetek haza, de amúgy a kedvem is jó, meg a közérzetem is, a fájdalom sem vészes, tegnap még egy icipici szédülés volt, ma már az sincs. A fájdalom meg ahhoz hasonló érzés, mint amikor jó erősen beütöd a fejed, és az egész koponyád fáj érintésre. Ugyanis a mágnesnek egy kb. 2 cm x 2 cm-es négyzet alapú csontágyat alakítanak ki, tehát óhatatlanul megfurkálják ilyenkor a koponyacsontot. Szóval az érzés érthető, és szerencsére nem is vállalhatatlan, csak furcsán nagy kiterjedésű. Na jó, néha rosszabb, de egy tabletta ibuprofennel vagy diklofenákkal szépen elmulasztható, szóval nem nagy dolog.. Azt is mondták, hogy a fülem alján megoldották azt a problémát, ami miatt folyton be volt gyulladva, kivágták onnan a vart és szépen összevarrták, úgyhogy valószínűleg már azzal sem lesz többet gond. (Csak muszáj lesz újralyukasztatnom, hogy hordhassak fülbevalót. Ezt nem ők mondták, szerintem nekik nem is kell tudni az ilyen irányú terveimről… 🤪) 

Szóval kaptam még időt a pihenésre, olvasásra, filmezésre, nehogy otthon valami váratlan vészhelyzet adódjon. Igyekszem akkor már tényleg kihasználni az időt ezekre, és sokat aludni, az azért érzem, hogy jól esik. Úgyhogy nem csüggedünk, a lényeg, hogy minden rendben és nem találtak gebaszt a fejemben, bent van az implantátum és ketyeg a visszaszámláló a bekapcsolásig! 🥰 Ja és csak hogy tudjátok, mennyire VIP beteg vagyok, ez a szoba, ahol most vagyok - saját wc, saját fürdő, saját hűtő - amúgy fizetős szoba. 😁 Legalábbis a szobatársam, akivel kb. 1,5 napig együtt laktam itt, hazamenetel előtt fizetett a szobáért. Engem meg azért tettek ide, mert a másik szobába vettek fel betegeket és ne legyek túl sok ember között. 😁 Úgyhogy azt hiszem, a következő napokban egyedül leszek.

Ez volt a mai ebédhez a desszert. Azt mondjuk nem egészen tudtam megfejteni, mivel kellett volna megenni, mert még egy darab kekszet sem adtak mellé. Zöldbableves, paprikás krumpli és nutella. 😁

Meg itt egy “keep calm, tök jól vagyok”-kép annak, aki esetleg izgul értem. 😁

2023. július 26.: Kész a műtét

 Készen vagyok. Fél 12 körül vittek csak be, így a délelőtt elég hosszúra nyúlt, s azt, hogy pontosan mikor végeztem, nem tudom, de most, 4 körül kezdtem magamhoz térni. Arra emlékszem, hogy még az őrzőben kaptam népi oxigént maszkon át, meg még monitorizáltak egy kicsit, de most már újra a szobámban vagyok. Ami amúgy egy új szoba, tegnap este még költöztettek egyet. 🙃

Most egy picit fáj, de nem vágtak hasat, érzésre elég jól vagyok, szóval nincs okom panaszra, maximum annyi, hogy elég éhes vagyok, de még nem ehetek. 🤪

Még pihizek, de egy gyors bejelentkezést akartam, holnap majd írok többet! Puszi mindenkinek, köszi a sok imát, meg mindent, egyelőre úgy tűnik, bejöttek! 🥰

2023. július 24.: Újra Pécsen

 Délelőtt megérkeztem Pécsre. Mindenki csodálkozott, hogyhogy ma már itt maradok, mondtam is nekik, hogy csak jobb híján, ugyanis pont azért mára lett altatóorvosi időpont, hogy ne kelljen kétszer jönnöm. Egyébként mindenki nagyon kedves velem, örültek, mikor megláttak, mindenki képben van velem. Azért így komfortosabb megérkezni, mint elsőre, amikor azt se tudtam, hova kell menni és ki kicsoda, kihez szóljak, ha valamit nem tudok… 

Jó sokat vártam a felvételre, majdnem négy órán át ücsörögtem a folyosón többedmagammal, de aztán amikor behívtak, gyorsan megejtettük az altatóorvosi vizsgálatot is, így egy füst alatt mindent letudtunk, aztán kaptam helyet is. Eléggé féltem, mert egy szoba van tele idősebb hölgyekkel, akik nagyon hangosan beszélgetnek, ez a folyosón már világossá vált, ahol az egyikük már le is kapcsolt engem és hosszasan faggatott meg sóhajtozott nekem. Ott még van két szabad ágy, szinte biztos voltam benne, hogy oda fognak tenni, mert akkor nem kell több szobába mászkálni a betegek miatt, hanem egy helyen letudhatják a vérnyomásméréseket, takarítást és minden egyebet. De szerencsére megkönyörültek rajtam, és egy másik szobában kaptam ágyat, itt eddig még nem voltam, ez egy ötágyas - szóval valószínűleg nem sokáig leszek egyedül, de a mai nap így elég nyugis. Választhattam ágyat is, meg minden csoda. Egyelőre minden jól alakul, ebben bízom a továbbiakban is.

Szóval most itt lakom, remélem, csak péntekig. Én semmi esetre sem tervezem tovább, de ugye minden a műtőben fog majd kiderülni. 

Szóval annyira nem rossz a helyzet most, ma meg holnap már nincs más dolgom, mint rápihenni a bulira, elolvasni annyi oldalt, amennyit csak tudok, meg egyezkedni a Jóistennel, hogy minél gyorsabban, egyszerűbben és komplikáció-mentesebben menjenek a dolgok szerdán. 😏

Ez itt a reklám helye. Ha valakinek könyvajánlóra van szüksége, annak azt javaslom, olvasson Vezércselt! Aztán nézze meg a sorozatot a Netflixen! Én rossz sorrendben csináltam, a sorozatot még a SOTE-n néztem tavaly tavasszal egy ottani nővér ajánlására, de beleégett az elmémbe, és amikor megtudtam, hogy ez amúgy egy 1983-as könyv adaptációja, gyorsan beszereztem azt is. Kb. 2 hónapja várja, hogy jöjjek végre Pécsre, ezt ide tartogattam, két másik könyvvel egyetemben. Hát, azt kell mondjam, nem csalódtam! 😍😍😍

2023. július 6.: Félidei gondolatok

 Eltelt a június 19. és július 26. közti idő fele, azaz ötből két és fél hét. Egyszer olyan, mintha sose akarna ideérni, máskor meg túl közel van. 

Életem eddigi 13 műtétjéből 13 gyakorlatilag sürgős volt. Mindig maximum 1-2 napom volt felkészülni, vagy az utóbbi időben volt többször is, hogy csak pár órám. Akkor azt hittem, hogy ez rossz, de most rájöttem, hogy öt hét alatt rengeteget lehet tájékozódni, olvasgatni, sokszor el lehet bizonytalanodni, be lehet parázni… szóval a tervezett műtét sem jó… 😅

Miközben rettentően várom, hogy ott legyek már, hogy túl legyek rajta, aztán persze azt, hogy elinduljon a hallásrehabilitáció, rengeteg félelmem van, és ezek néha nagy, sötét árnyékként borulnak rám és aggodalommal töltik el a szívem. Két implantos lánnyal is beszélgettem mostanában, és azért az látszik világosan, hogy nem lesz könnyű menet. Mármint a beállítás. És kicsit félek, hogy az, hogy szeptemberben bármit is halljak majd az egyetemen, pusztán illúzió. Azt mondták, hogy az eleje nehéz, van, akinek nagyon gyorsan beállnak a hangok, de van, akinek akár fél év. Én egyik szélsőségnek sem gondolnám magam, de tartok tőle, hogy az átlagos pár hetes beállási idő nem véletlen. Azt is mondták, hogy ezek a beállítások kellemetlenek tudnak lenni, egy-egy rosszul állított hang tud eléggé fájni. Rendes hallás pedig kb. 1 év alatt lesz. Vannak félelmeim... közben sok mindennel kapcsolatban megnyugtattak, szóval nem csak beparáztam ezektől a beszélgetésektől… de néha le kell írnom a félelmeimet is, mert mindenki azt gondolja, hogy milyen jófej vagyok, hogy mosolyogva csinálom ezt az egészet, nincs aggódás, nincs félelem, nincs hiszti, nincs rosszkedv, de hazudnék, ha elhallgatnám, hogy de, ilyenek is vannak. Persze már nem olyan sok idő, és a saját tapasztalataimról fogok itt beszámolni, akkor majd minden kiderül, mi volt felesleges majré és mi igazi, de addig is még nagyon sokat fogok agyalni és pánikolni a következő 2,5 hétben, azt hiszem. 

Ezen kívül most szembesülök olyan dolgokkal, hogy ha egyedül vagyok itthon, néha nagyon ijesztő tud lenni. Például nem hallanám meg, ha valaki bejönne éjszaka… holott tudom, hogy senki nem fog betörni hozzánk, az udvarban 3 nagytestű kutya rettent el mindenkit. Mégis… az implantos csoportban olvastam, hogy sok siket gyerek, felnőtt fél a sötéttől. Én sosem féltem tőle, de megértem őket, az az igazság. Mikor nem is látsz sokat, nem is hallasz, néha nagyon rossz tud lenni. Pánikolok, hogy ha egyszer gyermekünk lesz, hogy hallom meg éjjel a sírást? Nyilván sehogy. Sokan megnyugtattak már, hogy manapság szuper kisegítő eszközök vannak hallássérülteknek, de valahogy egyelőre a parák vannak bennem inkàbb. Nem tudom, ezek miért most jönnek elő, mikor az egész már egy lejátszott meccs, és az implant pont hogy segíteni fog a nehézségek leküzdésében. Mégis valamiért most kezdtem ezeken agyalni. Aztán a cserkésztáborban szembesültem vele, hogy tőlem akármilyen ébresztő lehet, ha valaki nem gondoskodik rólam külön, én vidáman átalszom bármit - ez persze eddig is így volt, de volt esélyem felébredni, ha a sátram előtt hangoskodtak. Most nincs. 😅 De ha egy vaddisznó jönne látogatóba, arról se tudnék. 😂 Viccet félretéve, nem mindig könnyű ez az egész helyzet, azt hiszem, most, hogy kis idő eltelt a nagy, komoly helyzetek után, és végre tartósabban nyugi van, nem az életemet kell félteni, azért előtérbe kerülnek már a nehézségek, félelmek is néha.

Emellett szerencsére rendben vannak a dolgok. A bal fülcimpám ugyan picit gyulladt folyton, látott bőrgyógyász, ki is tenyésztettek egy multirezisztens staphylococcust, amire kaptam krémet, kenegetem, de tartós javulás nincs. Azt gondoljuk, ennek az oka az lehet, hogy a sok műtét során sokat deformálódott a cimpa, bizonyos helyek olyan zegzugosak, hogy nem is tud szellőzni, nem tisztítható, ott telepednek meg a bacik. Egyébként a krém valamit segít, vannak napok, amikor egész szép, de vannak, amikor nagyon piros. A pesti fülész dokim szerint akár egy darab bent maradt cérna, vagy akármi más is okozhat konstans gyulladást. Abban maradtunk, hogy Pécsen majd meg kell kérnem, hogy kicsit “plasztikázzák meg”a fülcimpám alsó részét, hátha ezzel megoldódik a probléma.

Illetve ami még érdekes, hogy egyre több hangot “találok”, ami nincs meg, a BAHA-val sem hallom. Ilyen pl. a mennydörgés, vízcsobogás, autóduda, vagy a tücsökciripelés. Illetve lent voltam 1-2 napot a cserkésztáborban, és a sípszók sem voltak hallhatóak a számomra. Úgyhogy bizonyos frekvenciák teljesen eltűntek a jobb oldalon is, de a meglévőket is egyre nehezebben hallom. Most megint inkább szájról olvasok, de a készülék azért segít, hogy ez könnyebben menjen. Izgi. De most a jobb oldal úgysem olyan érdekes. Ha a balon meg tudják oldani a ténylegesen teljes csendet, akkor ezt is meg fogják a jobbon. 😉

Még egy pár mondat a vesefunkcióról… a vérnyomásom szépen helyreállt, most már nagyon ritka 1-1 kilengés. A laboromban azonban még mindig nem az igaziak az értékek, kértek gyűjtött vizelet vizsgálatot is, amiben volt egészen sok mikroalbumin is, ami nem megnyugtató, mert azt jelenti, hogy a vese szűrőfunkciója még mindig nem tökéletes. Illetve vér, fehérje, ilyesmik továbbra is vannak benne. Szóval most nagyjából 2-3 hetente laborba járok, és várjuk a csodát. Nagy gond nincs, csak a cukorbetegség miatt izgulnak, nehogy most romoljon el, és innen már csak rosszabb legyen, mert ahhoz még fiatal vagyok. 

De azért összességében továbbra sem panaszkodom, jövök-megyek, találkozom barátokkal, rengeteget olvasok és élem az életemet. Azt már megtanultam, hogy BAHA elem mindig legyen nálam, mert amikor jelez, hogy merül a cucc, kb. 5 percen belül kikapcsol. Ami egy beszélgetés közepén, vagy ha épp olyan helyen vagy - pl múltkor színházban - nem vicces. Mondjuk ott pont volt nálam elem, és szerencsére pont a felvonás végén csippant, hogy lemerült. 😅