A mai nap egy picit talán jobb a tegnapinál fejfájás tekintetében, és azt vettem észre, hogy a szédülés is egész jól elkerülhető, ha nem nagyon nézek felfelé meg balra meg nem nagyon császkálok. Ha megyek, az elég vicces, mert balra húz a fejem. Szóval biztos a pihi kell még.
A mai nap legérdekesebb eseménye az volt, amikor megpróbáltak új branült szúrni… 😅 A nővér 5 próbálkozás után adta fel, szólt egy aneszteziológus orvosnak, hogy akkor rajta a sor, mert ez fizikailag lehetetlen. Már ott tartottak, hogy mégis kéne szúrni egy CVK-t, én meg próbáltam magyarázni nekik, hogy ez hétfőn okos ötlet lett volna, de a következő 20 órára, amit itt töltök még, talán mégse kéne… Szóval 2 kör teljesen indokolatlan antibiotikum miatt végül majdnem nyakon szúrtak… 🙈 De aztán szerencsére mégsem. Bár olyan rossz helyet sikerült találni végül, hogy lehet, az mégis kevésbé lett volna vacak. 😅
Reggel a kötéscsere is vicces volt, mondták, hogy még nyomókötést tesznek fel, de azt nem, hogy olyan szoros lesz, hogy amiatt fog iszonyúan fájni a fejem. A végén megkérdezi a dokinéni (akinek a szemében már a feltekerés során láttam, hogy ott csillog a “túl szoros lesz- aggodalom”): nem túl szoros? Mondom, de, nagyon. De azért úgy hagyták. 😅 De egy napot bárhogy kibírok már, ez volt a mai jelmondat! 😉🙃 (Azért egy picit meglazítottam. 🫣😶)
Azért hogy jót is írjak, és dicsérjem kicsit a jó magyar kórházakat - legalábbis a Pécsi Klinikát, megmutatom, mit kaptam reggelire:
Egyébként ma mindenki nagyon kedves és mosolygós velem, mind a nappalosok, mind az éjszakások, egész sokat csacsogtunk, szóval többnyire szinte kellemes a környezet, már amennyire egy kórházban ez lehetséges. ❤️ De azért nagyon igyekszem haza holnap délelőtt! 😁
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése