Délelőtt megérkeztem Pécsre. Mindenki csodálkozott, hogyhogy ma már itt maradok, mondtam is nekik, hogy csak jobb híján, ugyanis pont azért mára lett altatóorvosi időpont, hogy ne kelljen kétszer jönnöm. Egyébként mindenki nagyon kedves velem, örültek, mikor megláttak, mindenki képben van velem. Azért így komfortosabb megérkezni, mint elsőre, amikor azt se tudtam, hova kell menni és ki kicsoda, kihez szóljak, ha valamit nem tudok…
Jó sokat vártam a felvételre, majdnem négy órán át ücsörögtem a folyosón többedmagammal, de aztán amikor behívtak, gyorsan megejtettük az altatóorvosi vizsgálatot is, így egy füst alatt mindent letudtunk, aztán kaptam helyet is. Eléggé féltem, mert egy szoba van tele idősebb hölgyekkel, akik nagyon hangosan beszélgetnek, ez a folyosón már világossá vált, ahol az egyikük már le is kapcsolt engem és hosszasan faggatott meg sóhajtozott nekem. Ott még van két szabad ágy, szinte biztos voltam benne, hogy oda fognak tenni, mert akkor nem kell több szobába mászkálni a betegek miatt, hanem egy helyen letudhatják a vérnyomásméréseket, takarítást és minden egyebet. De szerencsére megkönyörültek rajtam, és egy másik szobában kaptam ágyat, itt eddig még nem voltam, ez egy ötágyas - szóval valószínűleg nem sokáig leszek egyedül, de a mai nap így elég nyugis. Választhattam ágyat is, meg minden csoda. Egyelőre minden jól alakul, ebben bízom a továbbiakban is.
Szóval most itt lakom, remélem, csak péntekig. Én semmi esetre sem tervezem tovább, de ugye minden a műtőben fog majd kiderülni.
Szóval annyira nem rossz a helyzet most, ma meg holnap már nincs más dolgom, mint rápihenni a bulira, elolvasni annyi oldalt, amennyit csak tudok, meg egyezkedni a Jóistennel, hogy minél gyorsabban, egyszerűbben és komplikáció-mentesebben menjenek a dolgok szerdán. 😏
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése