Ma nem sokat unatkoztam. Reggel kötözés után a doki beszélt az infektológussal, hiszen nem jó, hogy a lázak egyre magasabbak. Ennek eredményeképpen lecseréltük a Meropenemet Tazocinra meg Vankomycinre, szóval sűrűsödtek az antibiotikumok. Ezen kívül megindult a góckutatás is, úgyhogy csináltak belső fül, mellkas, has, kismedence CT-t és meglebegtették a centrál átszúrását is, aminek annyira nem örültem. A CT szerint persze kizárólag a fülem a góc (mily meglepő!), de legalább egyértelműen leírta, hogy az ott látható képlet infekcióforrásnak tűnik.
Egész nap vártam, hogy mi lesz a centrállal, azért ez mégis kicsit nyugtalanító tudat, hogy menni kell majd és megint szúrnak. Estére elengedtem, 8 körül még viccelődtem vele, hogy tuti megint éjjel fogok menni, de már nem hittem, hogy erre ma sor kerül. Fél kilenckor aztán jött a vizit, és közölték, hogy dehogynem, mindjárt megyek.
Itt érkeztünk meg az intenzívre, még egy utolsó fotó készült a régi CVK-val.
Negyed 10-re ott is voltunk az ITO-n, 10-re megszúrtak. Meg kell hagyni, nagyon ügyes orvos volt, tizedikre végre megéltem egy szinte fájdalommentes szúrást. Ilyenkor azért elgondolkodtat, hogy volt olyan is, hogy annyira fájt, hogy folytak a könnyeim és csuromvizesre izzadtam az ágyat… miért nem lehet ez mindig ilyen vállalható? Még a Lidokain beszúrása sem volt olyan rossz, mint máskor, a többi pedig szinte teljesen fájdalommentes volt, inkább csak nyomást éreztem a nyakamban, ahogy bevezették a vezetődrótot, majd tágítottak, majd a kanült a drótra húzták. Aztán a kiöltés… na az mindig nagyon fáj. De most azt mondta, igyekszik olyan helyre bökni, ahol még hat az érzéstelenítő, minek következtében semmit nem éreztem a varrásból. Nagyon megdicsértem a dokit, baromi ügyes volt. 🙃🥰
Röntgenre várva…
Utána a szokásos mellkasröntgen, hogy nincs PTX, majd vissza a szobámba. Itt még vettek egy haemokultúrát az infektológus kérésének megfelelően, és most folynak az esti antibiotikumok. Szóval mozgalmas nap volt. (Azt még itt megemlítem, hogy az előző haemokultúrákból, amik annyira sokáig tenyésztek, nagy nehezen kijött egy olyan baktérium, ami kvázi ismeretlen volt, de kisütötték, hogy lágyrész elhalásnál keletkezik. Ergo a fülemben valami tényleg nem oké, mert ez csakis onnan jöhetett a véráramomba.)
Azért elég fáradt vagyok, amúgy is sokat alszom napközben, de kicsit meg is visel, amikor ennyi minden történik, nem is a fizikai része, hanem hogy menni ide-oda (még ha tolnak is), mindenhol kíváncsiak, kell pár szót beszélgetni, és hát ha az ember 2,5 hete fekszik, ennyit távol lenni az ágytól is fárasztó. Mindenesetre az már biztos, hogy a terveim, miszerint hétvégére kijutok innen, dugába dőltek. Ha ma kezdtünk új antibiotikumokba és ma szúrtak új centrált, akkor még maradok egy darabig.
Ez már “itthon” készült, a régi CVK helyen még nyomókötés, az új meg most kezdi a szolgálatait.
Közben itt műtőleállás volt a hèten, mert hepa szűrőket cseréltek, ugye ezért volt a költözésem is, de ez azt jelenti, hogy semmilyen beteget nem vesznek fel, csak aki iszonyú akut. Az elmúlt 3 napban ketten voltunk, de mindig cserélődött a társam, ma egész nap én voltam egyedül, most, 9 körül jött még egy beteg. Bár az éjszakás nővér azt mindta, ez nem jelenti azt, hogy nyugi van, mert mindketten marha problémásak vagyunk, úgyhogy ő még egy órát nem ült fel 6 óta, mióta megjött. 😅
Lassan lázasodom, úgyhogy itt be is fejezem. Jó éjszakát!
Kedves CVK! Gratulálok új gazdádhoz. Kérlek, jól szolgald, mert nagyon bátor!
VálaszTörlés