Még nem tudom, mit hoz a mai este, de érzésre tartok tőle, hogy megint lázat, így inkább most írok, mert akkor már nem lesz erőm. Így volt ez tegnapelőtt is, 8-9 közt jött a láz, megint hozta magával a vesegörcsöt. Szerencsére most sokkal gyorsabban reagáltak rá, nem szenvedtem órákig, de így is volt egy kemény 40-45 percem.
Tegnap aztán átküldtek belgyógyászati konzíliumra meg vese ultrahangra. Szerencsére javulnak a vesefunkciós értékeim, így nekem lett igazam, csak a szeptikus állapot okozza ezeket a görcsöket, nem veseelégtelenség. (Amúgy csak tegnap olvastam az anesztes dokumentációt, a műtét napján középsúlyos veseelégtelennek tekintettek és felmerült, hogy a nagy rizikó miatt intenzívre tesznek az operációt követően… mázli, hogy ezen nem stresszeltem akkor…) Délben indultunk a belgyógyászatra, ahol két órát vártam, majd egy órát bent töltöttem a dokinál, aki végig telefonált meg pötyögött a számítógépen, sokat nem társalogtunk. Elég uncsi volt. Meg hát nem voltam annyira jól akkor sem, hogy ezt díjazzam, még mindig az van, hogy láz-hőemelkedés között ugrálok folyamatosan… persze ez az idegen belgyógyász nem ismerte a kórtörténetemet, kiírt vagy ezer felesleges góckutatós vizsgálatot, de szerencsére ahhoz nem ragaszkodnak itt a fülészeten, hiszen ismerjük a gócot… aztán vártam egy félórát az ultrahangra is, megcsinálták (csak egy kis szabad hasi folyadékot találtak, de az valószínű a szepszis miatt), és egy jó másfél órát ültem megint a folyosón, mire végre visszahoztak a szobámba. Mondanom se kell, hogy utána már csak kidőltem. Tegnap éjjel nem volt lázam, úgyhogy a mai laborom kicsit jobb is lett, de sajnos nem érzem az átütő javulást, mert már jól ismerem a testem ilyenkor, tudom, hogy ma megint nehéz este várható, ami után pedig a holnapi labor megint el fog szállni. Jó kis hullámvasút ez, de már leszállnék róla.
Közben elkezdtem elég rendesen köhögni, valószínűleg az egy hete tartó non-stop fekvés nem tesz jót, úgyhogy ma mellkas röntgenen is jártam, várjuk az eredményét, sikerült-e máris összeszednem egy jó kis tüdőgyuszit, mert az még hiányozna a palettáról.
Ma beszéltem az orvossal, nem túl derűlátó a műtét kimenetelét illetően. Azt mondta, legjobb esetben is lesz még egy dobhártya foltozós, dobüreg pucolós műtét, de szerinte ebből is petrosectomia lesz. Mondjuk én nagyjából erre számítottam. Ez csak a tűzoltás volt, hogy megérjem a következőt. Mindenesetre arra is rákérdeztem végre, amire nem mertem napok óta, hátha alakul valami, de most már biztos, hogy nem fognak hazaengedni, idén is itt töltöm a húsvétet. Lehet majd hozni nekem a sonkát meg a tormát meg a tojást meg a kalácsot… 🤪
Szóval így állunk most. Igazán nagy változásról nem tudok beszámolni sajnos, úgyhogy csak Madách szavaival tudom zárni a mai összefoglalót: “Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”…
Azt a kisimult kipihent arcát! :)
VálaszTörlés