2023. április 06.: Kihalt lett az épület

 Hát itt az ünnep. Délután kettőre szinte mindenkit hazaengedtek és a doktorok is gyorsan eltűntek a házból. 

A tegnap estéről annyit, hogy húzós volt, egész éjjel lázas voltam, reggelre 17 ezer lett a fehérvérsejt számom (ami elég sok), vettek újabb haemokultúrát. Ennek nem örülök, mert az infektológus mindig azt mondja, az utolsó pozitív haemokultúrától számított két hét a minimum idő az antibiotikumoknak. Mire annak eredménye lesz, az jó 2-3 nap, ergo ott nullázódik a kéthetes számláló. Mert nyilván pozitív lesz. Ez a szepszis amúgy most nagyon más, mint eddig. Az eddigi jól kiszámítható volt, mindig tudtam, hogy most indul a láz, most múlik az iszonyatos reszketés, most vagyok a lázcsúcson, és bár mindig iszonyúan túlhevültem - a legjobb barátom a mélyhűtött 1,5 literes víz volt -, a gyógyszerek hatására szinte azonnal csökkent és 1-2 óra alatt teljesen elmúlt a láz, vagy csak egy kis hőemelkedés maradt utána. Most viszont nem biztos, hogy este jön, hanem akár napközben is bármikor, jön hozzá a vesegörcs és bármilyen gyógyszert adnak be, még órák múlva is csak felfelé kúszik - de csak szép lassan, 39-is sem megy el. De le sem lehet vinni. 

Ma a Professzor is ott volt a kötözésnél. Ennek eredményeképp akut probléma lett, hogy olyan marha sok étvágyam nincs, úgyhogy megint vezethetek minden elfogyasztott folyadék és étel mennyiséget a folyadéklapokon. Ennél sokkal rosszabb már nem lehet a helyzet… ezzel nagyon szeretnek utána piszkálni, soha nem tudok annyi dolgot felvezetni a papírra, hogy elégedettek legyenek velem, ráadásul így már tényleg nulla az ember magánélete… mit ettél, mit ittál, mennyit, mikor. 🙈 Utálom. De a Prof nagyon szereti ezt vezettetni velem…

Viszont sikerült lekapnom a sebet, ezt meg is mutatom, elég szép:

Bár ma visszakerült bele a gumicsík, aminek a feladata, hogy kivezesse a váladékot - ezért folyt olyan marha sokat az elmúlt napokban, tegnap óta pedig azért nem, mert ezt kiszedték. De ma a Prof azt kérte, kerüljön vissza (ami amúgy eléggé fájdalmas dolog - egy 1 centi széles, 7-8 centi hosszú gumicsíkot tömködnek a varratok alá), így ma megint rengeteg a váladék, ami folyik a sebből. 

                                                   (Ez kb egy órával a kötözés után készült…)

De holnap elvileg kiszedik a tamponálást a hallójáratomból, hogy tudjuk figyelni, gyógyul-e a dobüreg, vagy most azonnal kell még azzal is foglalkozni. Egyébként eléggé fáj a dobüregem, tartok tőle, hogy az nincs rendben. De talán valamivel többet fogok hallani.

Most viszont négy napra leáll itt az élet. Csak 1-2 szerencsétlen marad, tavaly húsvétkor pl. ketten voltunk egy öreg nénivel, idén sem úgy néz ki, hogy sokkal többen leszünk. Éjjel-nappal egy-egy nővér, meg persze két ügyeletes orvos, de ilyenkor semmi nem történik. Elég unalmas. Kezdek megbolondulni, most értem a szenvedős fázisba, amikor csak haza szeretnék menni…általában az első két hét a legnehezebb, utána apatikussá válik az ember… remélem, most is így lesz, akkor már csak pár nap és túllendülök a semmi-sem-jó-fázison. 🙃🙃🙃