Pénzeken írtam Pécsre, hogy akkor csináljuk, ahogy ők akarják. Bár ezzel nem békéltem meg teljesen, de nem akartam elbukni Pécset, hiszen bennük van minden reményem… közben azon imádkoztam, hogy nyerjek egy kis időt valahogyan, hogy vagy megbarátkozzak ezzel a műtéttel, vagy alakuljanak bárhogy máshogy a dolgok… és a Jóisten besegített. Szombat délután kaptam egy válasz e-mailt, hogy a doktor, aki a műtétet szeretné, beteg, de eleve csak kéthetente van Pécsen… így 3 hetet biztos csúszik a dolog. Megkönnyebbültem, de persze közben nagy bennem a szorongás is, hogy 3 hét alatt mi lesz még… így is a szepszis határán mozgok, nem akarok belecsúszni.
Vasárnap voltam a SOTÉn, hiszen jobb híján addig is nekik kell kezelni. Iszonyú sok volt a váladék, már szinte teljesen süketen mentem oda. És akkor jött a rádöbbenés: a hallójáratomból alig lehet valamit leszívni, hiszen nem is ott van a sok váladék, hanem a dobüregben. Így viszont a hallásom sem javult szinte semmit a leszívástól. Ez elég elkeserítő helyzet… persze be lettem paráztatva megint rendesen, hogy mekkora nagy a gáz és miért nem akarnak rögtön petrosectomiát? Gyulladt, piros a dobhártyám, hatalmas lyuk van rajta (de legalább így nem szúrták fel, mert ha pici lett volna a lyuk, akkor az volt a terv), mögötte rengeteg váladék. Nem vagyok nyugodt.
Ugye, amikor az embernek semmi sem jó…? Időt akartam nyerni, most meg ez az idő csak feszültséggel van tele… izgi. 🫣
Úgyhogy várunk. Fizikailag is kezdek kikészülni, persze ezen nem segít az álmatlanság sem, meg lelkileg is. De abszolút érzem, hogy napról napra vacakabbul vagyok. Ami nem jó, mert ez túl gyors. Ami itt egy nap alatt romlik, a balnál hetekbe telt. És nem tudom megszokni azt sem, hogy gyakorlatilag majdnem teljesen süket vagyok.
Szombat este nem bírtam tovább, megittam egy ampulla lejárt Dormicumot. Majdnem 9 órát aludtam, és csak egyszer ébredtem fel! Most pár napig, talán egy hétig is megint bírni fogom alvás nélkül. Nem akarok felíratni, mert semmiképp nem szeretnék rászokni semmilyen altatóra, a benzodiazepimek ráadásul a leginkább addiktív szerek. Inkább bírom, talán már nem olyan sok idő, hogy megint aludni tudjak. De még van 2 ampulla tartalékom, ha nagyon vészes a helyzet. 😏
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése