Tegnap délelőtt azt hittem, meghalok. És ez nem csak egy kis költői túlzás… néha már belázasodtam esténként, múlt héten ki is borultam rendesen, hogy itt vagyok két nagy egyetemi klinika betegeként, mindkettő várakozik, habár pontosan tudjuk, mire… mostanra ütött be. Ilyen viszont még sose volt.
Éjjel már volt lázam, 39.2 C, de nem voltam igazán rosszul. Aztán reggelre szépen lement hőemelkedésig, de ahelyett, hogy tovább csökkent volna, elkezdett visszakúszni. 9-kor beszéltem a doktorral, hogy akkor bejövök egy laborra. Még egész jól voltam. 10 körül értek oda értem, addigra hánytam és olyan gyenge voltam, hogy alig álltam a lábamon. A félórás út alatt tovább romlott a helyzet, mire beértünk, már képtelen voltam moccanni is. Majdnem újabb félóra volt kiszállni az autóból, de a lábam már nem bírt el, úgy cipeltek be az épületbe. A portán azonnal lerogytam a lépcsőre, de nem hagytak sokáig nyugtot, levittek a laborba. Ott végre volt egy ágy… nagy nehezen levételre került egy csomó labor, két karból haemokultúra… aztán teszteltek covidra, ülőkocsiba tettek és feltoltak az emeletre, áttettek egy ágyba és bekötöttek infúziókat. Elég sokat tiltakoztam, hogy nem maradok, de közölték, hogy ez senkit nem érdekel.
Kicsit pihentem, aztán csináltak egy gyors CT-t. Az MR-hez képest jelentős romlást mutat, ma eldől, hogy ezzel most akarnak-e gyorsan foglalkozni vagy nem. Tartok az utóbbitól, hisz hiába van teljes mastoid fedettség, még nincs koponyaalapi terjedés meg ilyesmi. Bár leírta a radiológus, hogy MR kéne megint, a CT ezeket nem látja igazán. MR meg úgyse lesz.
Elindult kétféle antibiotikum azonnal, majd ha pár nap múlva meglesz a haemokultúra, váltunk annak függvényében, ha kell. Megbeszéltük, hogy ha jobban vagyok, hazamehetek összepakolni. Szegény férjem be is jött értem, de az ügyeletesek végül nem engedtek el, hiába mondtam, hogy gyorsan visszajövök… úgyhogy videochaten oldottuk meg a pakolást végül, de legalább minden bekerült, még ha elég későn is, hála az orvosok variálásának. (Amúgy nem baj, hogy nem engedtek el, utólag azt mondom, mert egész nap 120 felett volt a pulzusom. Gyanús is volt, amíg vártam, kértem lázmérőt, megint lázas voltam (de csak 38,6 C). Csak mióta bent voltam, senki nem mérte. Valószínűleg egész délután az voltam. Addig így legalább lefolyt végre egy lázcsillapító, sokkal jobb lett a helyzet.
Az alvással még mindig vannak problémáim, bár vannak napok, amikor sikerül csak úgy aludni egy nagyot. Ez ma nem ilyen éjszaka… rettegek is, hogy sokkal hosszabb lesz a bent töltött idő, ha az éjszakákat is ébren töltöm… pedig ma egész nap próbáltam ébren tartani magam, annyira kimerültem, hogy majd éjjel aludjak egy jót. El is aludtam 10 után, de jött az éjféli antibiotikum, azóta meg nem jön megint álom a szememre…
Úgyhogy megint itt raboskodom, most egy még sose próbált kis szobában, gondolom, ez se két nap lesz, de nagyon remélem, hogy nem tart majd sokáig! 🙏🙏🙏
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése