Egy ideje már halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását, mert nagyon bíztam benne, hogy nem is lesz miről írnom. De van… ugyanis pár hete fáj a jobb fülem is, múlt hét eleje óta kezelgetik is. Kedden még azt mondta a doktor Biatorbágyon, valamint a háziorvosom is, hogy talán csak egy sima hallójárat-gyulladás, de várjuk ki, egy hét alatt elkezd-e javulni. Ha nem, akkor van ok az aggodalomra. Szerdán a SOTE-ra is behívtak, ott is ugyanezt mondták. Csíkozták minden nap, ami elég nagy szívás, mert szinte teljesen süketté tesz… Csütörtökön már azt mondták, akut gennyes középfülgyulladás lesz inkább. Pénteken vettek tenyésztést is. Szombaton nem tudták eldönteni, hallójárat vagy középfül-e. Vasárnap nyugi volt, hétfőn még azt hallgattam, hogy bár egyre csúnyább, ez akkor sem lehet ugyanaz, mert sokkal agresszívabb és gyorsabb lefolyásúnak tűnik. A tenyésztésből megint kijött jó sokféle baci, mind olyan, amik már bal oldalról régi jó ismerősök…
Kedden megint Biatorbágyra jöttem kontrollra, nem be Budapestre. A doktor, aki múlt héten is látta, azt mondta, hogy ez most már szinte biztos, hogy ugyanaz, mert semmit nem javul a lokális kezelésre. Inkább még romlik is. Akkor leültetett és elmondta, hogy beszélt a műtős team vezetőjével, azzal a doktorral, aki Németországból jött haza segíteni, hogy a kérésemre akár most is elvégzik ugyanazt a műtétet a jobb fülemen, mint amit a balon csináltak. Szerinte ezt preventív jelleggel meg kellene lépni, mert mivel nincs diagnózis, se recept a gyógyulásra, ugyanazt az utat fogom még egyszer végigjárni és annak semmi értelme. Nekem kell dönteni, de döntsek mielőbb, ne várjak meg újabb szepszises köröket, se befekvést, se műtögetést, menjünk elébe ennek az egésznek.
Nekem rettenetesen nagy félelmem, hogy megsüketüljek. Azt is mondta, hogy ezen ne parázzak, mert ugyan a műtét tényleg megsüketítene, de arra meg ott vannak az implantok, rengetegféle megoldás áll rendelkezésre ebben a kérdésben. Ez a legkevesebb. Amit értek is, de mégis, hogy kér olyat az ember, hogy műtsék ki az utolsó megmaradt hallószervét is? Amellett, hogy tényleg nem szeretném még egyszer végigcsinálni az egész kálváriát. Már az is kiborít, hogy több mint egy hete megint minden napomból 2-3-4 óra rámegy arra, hogy beautózzak a városba, várjak az ellátásra, aztán haza… azt hittem, ezt már egy életre letudtam. A fél életemet a SOTÉn töltöm megint. Nagyon elég. De ez akkor is túl nagy döntés. És könnyebb lenne, ha azt mondanák, hogy ezt kell tenni. De az, hogy én kérjem… persze azóta kikértem több orvos véleményét is. A SOTÉs doktor szerint túl korai, és hülyeség lenne, a pécsi doktor szerint túl nehéz a kérdés, hiszen elég sok a pro és a kontra érv is, nem tud okosat mondani így hirtelen…
Ma fordult megint minden. Reggel bementem a SOTÉra a szokásos leszívásra, csíkcserére, és közölték velem, hogy nagyon csúnya belül és a lokális kezelésnek nincs semmi értelme, fejezzük is be. Ne járjuk végig még egyszer azt az utat, ami a balnál nem volt jó. Mondtam, hogy én is pontosan ezt akartam kérni. A balnál legalább egy-másfél év telt el, mire úgy igazán kiborultam, de itt most minden gyorsabban megy, eléggé rossz passzban vagyok már most. Ne húzzuk az időt hülyeségekkel. A doktor nekiállt telefonálgatni, de előtte meglebegtette, hogy az antibiotikum, amit szedek, szerinte nem is jó és mivel a lokális kezelésnek sincs értelme, lehet, hogy meg kellene küldeni egy agresszívabb szerrel jó hosszú időn át, akár bent fekvéssel. Na ezt nem akartam hallani. Még egyszer nem kezdek bele maratoni befekvésekbe, az tuti. Szerencsére beszélt az infektológussal is, aki azt mondta, ezt még át kell rágnia, egyelőre maradjon a Ciprofloxacin, és ne gondolkodjunk ilyesmin, majd ha jobban belemélyedt megint a nekrotizáló hallójárat-gyulladás kezelési protokolljába. Meglátjuk… egy-egy haemokultúrát azért nagy nehezen levettek mindkét karomból, hogy afelől nyugodtak lehessenek, hogy a véráramomban még nincs baci, szepszisveszély még nincs. Persze a kérdés az, hogy meddig…?
Úgyhogy itt tartunk most. Elég kíváncsi vagyok, mi lesz ebből, hova tart megint ez az egész, de egyre közelebb érzem magamhoz a műtét melletti döntést. Csak hát még én is bizakodok, hogy legalább jobb oldalon meg lehetne menteni a hallásomat… nagyon nehéz ez.
Azért annyit írok a bal oldalról is, hogy az viszont már alig látszik, szépen meggyógyult, fájdalommentes, a fentanylt már majdnem letettem. (Az utolsó előtti 12 ug/h-s tapasz van rajtam, azt ma tettem fel, tehát 6 nap múlva volt-nincs drogozás :)) Azért azt meg kell jegyeznem, hogy a leszokás továbbra sem könnyű. Azt hiszem, a tapasz elhagyása az oka, hogy mostanában nem alszom. Meg persze a jobb oldali fülfájás is. A kettő együtt azt eredményezi, hogy éjjel 2-3 órát tudok összesen aludni, egész nap hulla vagyok, este úgy esem be az ágyba, mint akit agyonvertek, aztán nem jön az álom… csak forgolódom, felkelek, jövök-megyek, 10 percre bebólintok, megint fetrengek egy órát, vagy kimegyek olvasni, TV-zni, hogy legalább a férjem aludjon… és ezekből a 10-20 perces kis alvásepizódokból talán 3 óra is összejön egy éjjel, ha mázlim van. Több semmiképp. Éjjel már azt fontolgattam, hogy felteszek még egy 12-es tapaszt a meglévő mellé, hátha akkor sikerül aludni - de ellenállok, mert nagyon szeretném letenni. Inkább küzdök, előbb-utóbb csak kimerül annyira a szervezetem, hogy mégis tudjak aludni…szóval ez vacak, de minden más szuper a bal oldalt tekintve. Sose hittem, hogy lesz még olyan, hogy nem érzem a bal fülemet, nemhogy fájdalmat benne. És lett! :) Úgyhogy azért van jó is! 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése