Letelt az egy hét, de a sebek csak nem múltak el, hanem egyre többen lettek, egyre nagyobb felületen. És ezt úgy kell érteni, hogy kívül-belül… nagyon gázosan kezdett kinézni, de a doktor állította, hogy majd elmúlnak… megpróbáltuk rávenni egy MR vagy egy CT vizsgálatra, mire kaptam egy “kamu-beutalót”, méghozzá úgy, hogy CT vizsgálatra utalt be “neurinoma?” diagnosztikai kérdéssel. (Idegsejt-daganat…) Mikor odamentem a Rókusba, gyakorlatilag kiröhögtek, hogy ugye tudom, hogy ezzel a beutalóval ők ezt fogják vizsgálni, de egyrészt ilyenem biztos nincs, másrészt ha van is, ezt nem lehet CT-vel vizsgálni, csak MR-rel. Ergo ezt a beutalót azért kaptam, hogy legyen egy biztosan negatív leletem és megnyugodjuk. Na ekkor mentem utoljára a Szent Imre Kórházba az adott doktorhoz…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2025. január 29.: Állítás után
Az állítás már lassan egy hete volt, de nem jutottam oda, hogy írjak. Most pótolom… Maratonira nyúlt, 2,5 óráig tartott, mert a jobb oldal...
-
Az állítás már lassan egy hete volt, de nem jutottam oda, hogy írjak. Most pótolom… Maratonira nyúlt, 2,5 óráig tartott, mert a jobb oldal...
-
Igen, ma elengedtek. Na persze csak fizikailag, papíron még bent vagyok. Az éjjel egészen nyugisan telt (na nem Bercinek, ő nem aludt soka...
-
Továbbra sem egyszerű az élet, Berci beteg lett, úgyhogy most aztán tényleg tapad, nyűgös, éjjel sem alszunk, kivagyunk. Semmi vészes szere...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése