Hogy is kezdődött az egész?
Cserkésztáborban voltam 2020 augusztusában, ahol fájni kezdett a bal fülem. Semmi extra, de volt egy kis lázam is, nem voltam a legjobban. Mikor hazaértem, másnap meglepetés útra indultunk Ferivel Horvátországba, így nem jutottam el dokihoz. Mikor hazajöttünk, voltam a biatorbágyi egészségházban, ahol azt mondták, kis hallójárat-gyulladás, semmi vészes, kaptam fülcseppet, azzal hazamentem. El is múlt a fájdalom, de kb. egy hét alatt visszatért. Ez ment egész augusztus-szeptember-októberben. Azt is mondták, biztos nem fülészeti a dolog, így voltam szájsebésznél, fogorvosnál, gyógytornásznál, de senki nem talált semmit. Ekkor viszont már a fájdalom sem igen csökkent, az állandó társammá vált.
Novemberben egy fülész csinált egy tenyésztést, amiből ki is jött valami multirezisztens baci, amire Sumetrolimot kaptam. Ez jónak is tűnt, bár egy hónap alatt, de látszólag rendbe tette a fülemet. Aztán karácsony után megint újrakezdődtek a fájdalmak. A háziorvosom ismét felírta a Sumetrolimot, hogy próbáljuk meg újra, de egy hét alatt sem javult egy picit sem, ekkor adott beutalót a Szent Imre Kórházba, ahol egy idősebb doktor megvizsgált. Ugyanazt mondta, nem túl vészes hallójárat-gyulladás, bár arra, hogy egyfolytában visszatér, nem volt megoldási javaslata. Azt mondta, egy hétig Betadine-os csíkot fog tenni a fülembe, majd az szépen kifertőtleníti. Így életemben először elvonultam táppénzre, hogy minden nap bejárhassak vagy a kórházba, vagy amelyik nap volt rá lehetőség, a területileg illetékes SZTK-ba.
Két nap után a Betadine iszonyúan irritálni kezdte a fülem, kiszáradt tőle, elkezdett sebesedni. Erre a doktor azt mondta, nem baj, ezt végig kell csinálni, a seb majd begyógyul, nem kell vele törődni. Így indult az egész kálvária…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése