Bár a cím megtévesztő, hiszen a varratoknak csak a kisebbik része került ki ekkor…
Bár a hasamból kikapták a cérnát, a doktorok arra jutottak, hogy a fejemben jobb lenne, ha még egy hétig maradna, de azt már elég lesz Pesten is kiszedni, nem kell ezért utazni. Kicsit beszélgettünk a hallásrehabilitációs lehetőségekről, amire azért még várni kell sajnos, de már tűkön ülök ez ügyben… bár csak “féloldali siket” vagyok, sok dolog nehezebb így… nincs irányhallásom, tehát pl ha vezetek, sosem tudom, merről jön a mentő… vagy ha telefonálok, a jobb fülemen alszom vagy zenét hallgatok a job fülembe dugott fülhallgatóval, akkor teljesen kizárom a környezetem. Az ébresztőmre is csak akkor kelek fel, ha rezeg hozzá az órám is. Társaságban nagyon nehezen tájékozódom, kommunikálok, rendszerint csak a leghangosabb embert hallom, nem feltétlenül azt, aki hozzám beszél, még ha sokkal közelebb van, akkor sem. Szóval nem egyszerű azért, bár abba bele sem merek gondolni, milyen lehet, amikor valaki az egész életé teljesen süketen éli le…
Megdicsérték, hogy a sebek jól néznek ki, a látvány biztató, örültek, hogy jól vagyok, a fájdalomcsillapítóról is próbálok leszokni. Ahhoz képest, hogy két hete hozzá sem tudtak érni a fejemhez, mert leugrottam az asztalról, most nyomkodhatták, fogdoshatták, fájdalmat nem tudtak kiváltani. Úgy néz ki, hogy minden remekül alakul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése