A műtét utáni napon a CVK szúrásra is sor került. Így azért kényelmesebb volt minden. Nem voltam rosszul, a fájdalom elviselhető volt, alakultak a dolgok.
Mígnem kb. 5 nappal a műtét után megint felkúszott a PCT értékem 23-ra. Megint volt két lázas estém, bár most még nem volt olyan vészes a helyzet, nem is hánytam, csak egyszer, nem is dőltem ki annyira. De újra beindult az antibiotikum-dömping. Az első adag Augmentin után szintén rosszul lettem, pont úgy, mint korábban a Vankomycintől, így innentől minden atb lefolyása hosszú időbe telt, semmit nem mertünk kockáztatni. Megint szinte egész nap ágyhoz voltam kötve. A seb sem gyógyult úgy, ahogy vártuk volna, de nem volt vészes, fájni pedig nem fájt.
Egészen 10 napig. Ám a műtét utáni 10. napon egy pontban megint borzasztóan elkezdett hasogatni a fülem mögött. Mintha nagyon beütöttem volna valaminek a sarkába. Egyre jobban es jobban fájt, egyre nagyobb területen. Sokat beszélgettünk róla az orvosokkal, akik azon a véleményen voltak, hogy lehet, hogy a gyulladt dobüregem befertőzi a maradék mastoid sejtet, akkor újra kell majd műteni. Na ez aztán nagyon megnyugtató volt… szóval megint ott tartottam, nem egész két héttel a koponyám felnyitása után, hogy hamarosan erre újra sor kerül majd…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése