2022.dec. 08.: Hazamenetel

 Ezúttal nem maradtam olyan sokáig kórházban. Habár a Mikulás még ott talált, elég határozottan mondogattam, hogy hamar haza szeretnék menni. Így is 3 hétig tartott a bent lét, de ha nem rajtam múlik, akkor a karácsony is bent talált volna. 

Először kisebbre cseréltük a kötést:

Majd a varratok is kikerültek végre, valamint a tamponok is a hallójáratomból.

Majd mire elengedtek, közel 1,5 év kötözgetés után végre szabad füllel távoztam! :)

 

De hogy pontosan hogy is alakult a hazamenetel? Épp látogatóm volt december 8-án dél körül, mikor kisütöttük, hogy mi lenne, ha inkább hazamennék, a fájdalom most úgysem érdekel senkit, amúgy meg a legtöbb atb, amit kapok, szájon át is szedhető lenne? Felvetettük a dokiknak, akik először nem lelkesedtek, de aztán elég gyorsan beadták a derekukat es végül hamar kezembe kaptam az elbocsátó szép üzenetet. Soha ilyen gyorsan még nem őröltek a kórház malmai! :) 

Az egyetlen bökkenő az volt, hogy előző éjszaka hosszú idő után megint lázas voltam. Nem nagyon, csak 38.7 fokra ment fel, egyszer hánytam, de az se volt vészes. Viszont ezt azt hiszem, az aznapi éjszakás nővér nem vette komolyan, mert nem került fel a lázlapomra. Én viszont féltem szepszissel hazamenni megint. Kértük, hogy indulás előtt legyen egy labor. Lett is, de az eredményét nem vártuk meg. Másnap láttuk, hogy a PCT megint 27. Azonnal ostromolni kezdtek, hogy indulás vissza. Viszont én tudtam, hogy nem lehet, hiszen ha most belekezdünk egy legalább kéthetes antibiotikum kezelésbe (mindig az utolsó pozitív haemokultúra után legalább két hétig kell az atb), akkor ugrott a karácsonyom. Így ellógtam a dolgot és bár visszajártam rendszeresen kontrollra, vissza nem feküdtem a kórházba…