2022.február vége-március eleje

 Elmondhatatlan öröm volt újra a fülklinikán lenni, ami viccesen hangzik, de mintha hazamentem volna, majdnem olyan jó volt. Ott már mindenkit ismertem, sokkal kedvesebbek voltak velem, mint a Belklinikán bármikor, a Profot össze se lehetett hasonlítani az ottani dokikkal, és még az ágyamat is visszakaptam. A portás borzasztóan megszeretgetett, azt mondta, mikor elmentem, majdnem biztos volt benne, hogy engem már nem lát viszont, olyan ramaty állapotban voltam… Nagyon nem mindegy, hol fekszik az ember, ha már haza nem mehet…

 

Meglátogatott az infektológus is, aki az ágyam szélére ülve elmondta, hogy nem tudja, mi történt, de ez nem ők voltak. Hogy ezt a szepszist túléltem, ez nem orvosi ügyesség, leleményesség, vagy bármi egyéb, hanem Valaki nagyon vigyázott rám… hogy bár ő nem hívő ember, lassan át kell gondolnia az életét. De ha lehet, többet ne húzogassam a Jóisten bajszát.. :)

A Prof asszisztensével beiktattunk végre egy hajmosást is, kaptam tortát itthonról csak úgy, meg az egyik nővértől fagyit, mikor megemlítettem, hogy mennyire megkívántam… hát, ég és föld volt a hangulatom, az életkedvem… Megtanultam értékelni még azt is, hogy helyileg hol vagyok, még ha az csak egy másik kórház is. Egyfolytában vigyorogtam, mindenkivel csacsogtam, poénkodtam, jól éreztem magam. A szobatársaknak, akik jöttek mellém, vigaszt tudtam adni, bátorítást, ha féltek, segítséget, ha arra volt szükségük. Néha kifejezetten “buliszoba” volt a miénk. Ha eltekintünk a körülményektől, hálás vagyok ezekért a napokért. Szerintem a legtöbbet hoztuk ki belőle! Maradandó barátságok születtek, olyan életutakat ismertem meg, amik lenyűgöztek, vagy épp rádöbbentettek, milyen szerencsés vagyok, hogy az lehetek, aki… és nem egy embernek tudtam én lenni a vigasz, vagy épp az, akinek a története megismerése után hálát adhatott a saját életéért.

 

Megcsinálták a nyirokcsomó vizsgálatokat is, a duzzadt nyirokcsomóimból vettek mintákat, amiket PCR-re küldtek. Na az sem volt egy kellemes dolog, 3 nycs-t szúrtak meg, hát, ez is baromira fáj. Itt nincs se érzéstelenítés, se semmi. Nagyon rossz volt. A CRP-m még mindig 108.72, szóval hazamenetelről továbbra sem tárgyalhattunk. Viszont a fülem kezelése szinte a nullára redukálódott a dobhártyámon lévő lyuk miatt, ami beforrni nem akart, viszont perforációval csepegtetni pl nem szabad bele. Meg is lett sajnos az eredménye, kb egy hét múlva tiszta gennyes volt a fülem a csepegtetés elmaradása miatt.

Az antibiotikumokat még kaptam, infektológusi utasításra még két hétig, ha nem lesz újabb szepszis, így a CVK is maradt még.