2022.április közepe: Tovább romlik a helyzet

 Megint elég súlyos kezdett lenni a szepszisem. Sokat olvastam a témában, es megijesztett, hogy a legtöbb tanulmány azt írta, a rövid időn belüli második szepszis halálozási aránya sokkal nagyobb, mint az első szepszisé, pedig az se kicsi. A hosszú távú következményekről nem is beszélve. Féltem, nagyon féltem, mert egyre rosszabbul voltam megint, nem volt sok étvágyam, az infektológus azt mondta, a Medrol és a MTX kombinációja nem biztos, hogy enged belázasodni, emiatt nem csak este voltam vacakul, nappal pedig aztán megkönnyebbültem, hanem napi 24 órában rosszul voltam, szenvedtem. A szobatársaim miatt nem nagyon tudtam nappal aludni, ezért testileg-lelkileg borzasztóan kimerültem, fáradt és ideges, valamint nagyon sírós voltam. Elég sokat írtam ebben az időben, olyan naplóféleséget, ijesztő visszaolvasni, hogy mennyire meg voltam zuhanva. Nagyon bizonytalan volt a helyzetem megint, megint mindenki azt leste, mikor jön egy szeptikus sokk keringés-összeomlással, mikor kell értesíteni a családot, hogy jöjjenek búcsúzni. Már az első levett haemokultúrából négyféle baci tenyészett ki. Máskor eggyel kezdtük és haladtunk az egyre több felé, most már rögtön elsőre egy szinte uralhatatlan mennyiséget találtak. Megint szinte egész nap lógtak belőlem az infúziók, alig tudtam picit felkelni, bár nem is nagyon volt erőm hozzá. Rá is állítottak rövid úton vérhígító szurikra, nehogy trombózist kapjak, na hát ennyire keveset mozogtam megint. 

Ez itt a tízórai…

Ez meg az uzsi…

Ez meg én, hulla fáradtan… de Teo legalább most is boldogan mosolyog… :)

Hamarosan mégis sikerült belázasodnom, de ez nem oldozott fel, valahogy az a hibrid dolog lett belőle, hogy éjjel nem aludtam a láztól, nappal a rosszulléttől… borzasztóan kikészültem. És nagyon-nagyon-nagyon féltem. Volt, hogy az éjszakás nővér beköltözött az ágyam mellé, és nem is mozdult onnan, hogy folyamatosan figyelhessen. Egyszer, mikor épp levegőt is nehezen kaptam, sírva azt mondta, “légyszi, ne akkor halj meg, mikor én vagyok itt, mert én ezt nem fogom feldolgozni… akkor soha többet nem fogom tudni betenni ide a lábam…”. Szóval vacak volt a helyzet megint. De igyekeztem nem ilyen nagy traumát okozni…

Rászoktam, hogy tartok egy üveg vizet a fagyasztóban, így amikor jött a borzasztó hőség a rettenetes vacogás után, akkor ezeket a fagyott vizeket ölelgettem, illetve ezeket kortyolgattam. A 

pulzusom beállt egy folyamatos 130-140 körüli értékre, de 100 alá szinte már nem is ment ezekben a napokban. Ha véletlenül aludtam, akkor is a nyugalmi érték 50-60 helyett 80-100 volt. Folyamatosan úgy pumpált a szívem, mintha napi 24 órában csak futottam volna.