Több, mint 3 hónap telt el a műtét óta és még mindig bent voltam. A sok antibiotikum miatt húsvétra sem kaptam kimenőt, másodmagammal és egy szerencsétlen nővérkével ünnepeltük a Feltámadást a kórház fehér falai között. Annyit azért sikerült kikönyörögnöm, hogy Nagyszombaton este egy feltámadási vacsorára elmehettem haza 4-fél 6-ig, illetve vasárnap reggel 11-re a misére. De akkor is vissza kellett érnem a déli antibiotikumokra, amiket azért persze egy picit eltoltunk egy óra felé. De azért jött a nyuszi:
A locsolóimról nincs képem, de sokan voltak ők is! :) Olyanok is bejöttek, akikre sosem gondoltam volna, úgyhogy volt nagy jövés-menés, kénytelen is voltam kiugrálni az ágyból, ami biztos, hogy segített, hogy megint erőre kapjak kicsit.
Sosem volt még ilyen szürreális húsvétom, de azért nem mondom, hogy teljesen vállalhatatlanul rossz volt. Csak hát nagyon más, mint eddig bármikor… kicsit így is szomorú, magányos, pedig tényleg sokan jöttek… nem tudom.
Aztán jött a legnagyobb meglepi…ugyanis húsvét vasárnap a Prof is benézett, és hozott is nekem valamit. Sokat beszélgettünk róla, hogy mit szeretek enni, mi esne jól… valahogy mindig a kolbászt emlegettük. És hát mi mást hozott volna nekem, hogy végre egyek valamit, ha nem egy szál házi kolbászt? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése