Na hát ilyen is volt. 100. nap. Amit persze “megünnepeltünk” a magunk módján. Kicsit már vicces-szomorú, hogy ilyen ünnepnapokat ültünk, de ha az ember nem tud néha nevetni magán meg a helyzetén, akkor akár főbe is lőheti magát, nem? Főleg, hogy még mindig nem tárgyalt velem senki hazamenetel-ügyben…
Ezen a “bulin” kívül ezen a napon jött az 55. szobatársam, kb ez volt még történés… más nemigen. Sajnos ez csak nekem volt emlékezetes nap. Ahhoz képest, hogy bementem egy hétre… szóval 100.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése