Tegnap voltunk Pécsen, kiszedték a varratokat. Minden rendben, az ödéma se vészes már, de azért a lelkemre csomózták, hogy ha nagyobb lesz vagy bármi van, szóljak. 😅 Nagyobb már talán nem lesz. Igazából már csak néha fáj, az se vészes. Amúgy minden jó, jó, hogy a varratok kikerültek, így már nem is viszket, meg érheti víz is. Most már tényleg csak a bekapcsolást kell várni. :)
Úgy tűnik, most már tényleg búcsúzom az orvostól, akinek az életemet köszönhetem (több alkalommal is), remélhetőleg már nem lesz dolgunk egymással, de biztosított, hogy bármi van, ő itt van és keressem nyugodtan. A bekapcsolásra még igyekszik jönni, de tudjuk, hogy azért elég zűrösek szoktak lenni a napjai, nem fűzök hozzá sok reményt, hogy tényleg le tud nézni. Viszont a bekapcs után talán már Pécstől is búcsúzhatok, bár mindig jó szívvel fogok arrafelé menni, hiszen nagyrészt hála és sok vicces sztori is köt ide, egyáltalán nem rossz emlékként maradnak meg ezek a kirándulások minden megpróbáltatás ellenére sem.
Berci meggyógyult, így többet pihenünk (jobb későn, mint soha 😅), de az nem akar szűnni, hogy csak a kezemben alszik napközben (de legalább 2x2 órát!), éjjel is nagyon bújik, és nem nagyon tudok tőle kb. 10 centinél messzebb menni. 🙈 Talán ez is alakul lassan, legalább már játszik akkor is, ha nem ül az ölemben, csak mellettem és ha mondjuk felmegyünk a patikába, mások is megfoghatják, persze főleg akkor, ha a látóterében maradok. Még mindig fárasztó ez, de legalább most már pihenünk is mellette, így sokkal könnyebb, na meg úgy, hogy a fejem sem fáj már. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése