Továbbra sem egyszerű az élet, Berci beteg lett, úgyhogy most aztán tényleg tapad, nyűgös, éjjel sem alszunk, kivagyunk. Semmi vészes szerencsére, de a már meglévő “matricaság” most fokozódott. Ráadásul egész nap egyedül vagyok vele és néha már érzem, hogy nem mindig könnyű mosolyogni, meg hát az energiaszintem is alacsony kicsit. De közben meg, amikor látja, hogy valami sok, mindig úgy megszeretget, hogy azonnal elfelejtem minden bajom. 🥰
Konkrétan napi 24 órát van jelenleg kézben, ha nagyon-nagyon igyekszem szórakoztatni, akkor pár percet azért elvan a játékokkal is, illetve talán a hintába néha betehetem, de csak ha akkor is 1 cm távolságra vagyok maximum és 5 perc után kiveszem. 😅
Nekem pedig nehéz a kialvatlanság, az egész napos cipelés. Lett egy (nem olyan) kis ödéma - remélem, csak ödéma -, a vicces az, hogy nem is a műtéti területen, hanem jóval hátrébb, kb. copf magasságban. Az fáj kicsit - ha túl sokat vagyok talpon, akkor azért eléggé -, nem is a fülem, bár a varratok már viszketnek. Kb. hétfőn-kedden jelent meg, ma már talán egy picit kisebb, de még nem az igazi. Valószínűleg ez sem nagy gond, csak jelzi, hogy kicsit túl sok minden, jó lenne többet pihenni. Mert hogy elvileg ez után a műtét után pár hétig tilos 5 kilónál többet emelni, hajolni, meg bármi vérbőséget okozó dolgot csinálni. 😅 Na szóval pihenni kellene. Ami meg ugye nem megy egy beteg Bercivel. Így viszont nem nehéz ödémát növeszteni. Úgyhogy kb. túlélünk. :)
Gondoljatok ránk, hogy ha fél lábon is, de alakuljunk gyorsan, Berci is legyen jobban, most ez a legeslegfontosabb, aztán pedig hogy múljon az ödéma, tudjunk pihenni és legyen nyugi idehaza. 🙏
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése