2023. október 26.: A 3. állítás után

 Két napja volt a harmadik állításom - immár Pesten. A fizikus itt is nagyon kedves, segítőkész, és most már sokkal részletesebb beállítást csinált, több frekvenciát hangolt be, sokféle feladatot adott - néha marha nehezeket is, például hogy 3-as csoportokban különböző frekvenciájú hangokat hasonlítsak össze, hogy ugyanazon a hangerőn szólnak-e. Ezt így biztos nehéz elképzelni, de higgyétek el, nem könnyű feladat! Aztán csinált velem olyan feladatokat is, hogy eltakarta a száját és hangokat mondott, meg számokat, nekem pedig vissza kellett mondani - a m hang és az öt a két legnehezebb, ezeket szinte sosem találtam el, de a nagyobb részük azért megvolt. Ezt ha minden nap gyakorolnám valakivel, illetve akár naponta sokszor is, elvileg sokkal gyorsabb lehetne a fejlődés, csak hát kivel, ugye… de ezután a beállítás után most végre kicsit természetesebb egy csomó hang, a háttérzajok kicsit vissza lettek fogva, így sokkal élhetőbb a környezeti zaj is, illetve telefonálni is sokkal jobban tudok, amennyiben nem hadar nagyon a másik. Szóval szépen alakulnak a dolgok, most érzem először azt, hogy lehet ez tényleg nagyon jó is. Persze attól még igen messze vagyok. Viszont legközelebb csak 2-3 hónap múlva kell mennem, mert most annyira sok mindent kell egyszerre szoknia az agyamnak meg az idegnek, hogy időt kell hagyni nekik. Úgyhogy majd január elején fogok valamikor menni szerintem, utána meg legközelebb már csak a Babóca megszületése után.

                                 

Ilyen speckó dolgokat is lehet már állítani, bár csak minimálisan a magasat/mélyet, de pl. a mikrofonérzékenységet nagyon jó, hogy le tudom venni, ez hiányzott. Akár nullára is, de persze igyekszem ezt nem megtenni, mert mindent szoknia kell a hallóidegnek, hogy fejlődni tudjon…

És mostantól ez a szupi funkció is él, ezzel azt tudom bekapcsolni, hogy ha zajos helyen beszélgetek valakivel, ha az illető szemben áll velem, az ő hangjára “koncentrál” a kütyü, a háttérzajokat visszafogja, így sokkal könnyebb érteni a másikat tömegközlekedésen/kávézóban, de akár a patikában vagy csak az utcán is. Lehet, hogy ezzel még expediálni is tudnék… 🙃

Úgyhogy most sokat javult a helyzet, élvezem, hogy alakulnak a hangok, bár még inkább mély minden, de már talán vélek hallani különbséget női hang és férfi hang között, csendes helyen beszélgetve pedig sokkal kevésbé hangzik gépnek a másik ember. Apró lépés, de lépés! 😍

Tegnap készült velem egy interjú, majd megosztom itt is, ha végleges formában is elkészül, ahol meséltem az elmúlt 3 évről. Fura volt újra átélni sok mindent, felidézni az akkori érzéseket, félelmeket, konstatálni és megfogalmazni, hogy miben változtam. De nagyon jól is esett. És megdicsértek, hogy milyen jól értek az implanttal, egészen gördülékenyen tudtunk beszélgetni, csak néha kérdeztem vissza, ami nagyon jólesik, mert ezek a visszajelzések segítenek, hogy reálisabban lássam, hogy amit én fejlődő tendenciának érzek, az valóban az. 

Írok még arról is, hogy a Kisfiúnkkal minden rendben van, már a 22. hetet tapossuk, tegnap voltunk magzati szív UH-n is, ami a diabéteszem miatt kötezelően választható program, de ott is mindent rendben találtak szerencsére, a néni nagyon kedves volt, aki vizsgált, és azt mondta, ez egy nagyon “szépszívű, jószívű gyermek”, sőt, azt is, hogy milyen kis cuki, de hát ezt amúgy is tudjuk. 🥰❤️ Próbált a vizsgálat után egész sokáig csinálni nekünk szép 4D-s képet Róla, de persze hozta a formáját, bújt ezerrel. Azért egy nagyon cuki sikerült, azt megmutatom: 

Hát Ő lenne a mi gyönyörű, szégyellős kis Csodánk. ❤️❤️❤️

Kezet meg talpat persze mindig mutat, így ezt a pacsit is itt hagyom nektek szeretettel! 😉

2023. október 16.: “Hinni taníts, Uram, kérni taníts…”

 Megint eltelt egy kis idő a legutóbbi bejegyzésem óta. Történt is ez-az, például sikerült dűlőre jutnom a SOTE-val, így most pénteken már oda megyek beállításra. (Vicces sztori, miután majdnem 2 hétig semmire nem kaptam választ senkitől, írtam még egy e-mailt a Profnak, hogy akkor meglátogatom, és ha kell, minden nap ott fogok ülni a szobája előtt, amíg el nem csípem és meg nem beszéljük, miért nem halad a dolog - beleírtam azt is, hogy szuper könyveket olvasok mostanában, úgyhogy tényleg akár egész napokat is elleszek a folyosón, amíg várom -, mire kb. egy óra múlva jött a levél, hogy fogadnak, foglalhatom az időpontot a fizikushoz. Ijesztő lehetett a gondolat, hogy személyesen kell beszélgetnünk… 🙃)

Az implanttal egyrészt szépen haladok - a hangoskönyv már kifejezetten élvezhető, bár továbbra sem tudom pl., hogy férfi vagy nő olvassa-e fel, hiszen nagyon robothangú még mindig mindenki, de azt már érzékelem, hogy más-más szereplőket más hangon szólaltat meg, kihallom, hogy pl. ijedt hangsúllyal olvas, vagy kíváncsival, vagy milyen “lelkiállapotú” az adott mondat, ezek is nagy dolgok már. A zenehallgatás is jobb picit, a dallam egészen megvan, a szöveget (ha magyar, vagy jól ismerem) értem, de pl. továbbra is ugyanazon a hangon énekel Pavarotti is meg Keresztes Ildikó is. 😂 De nagyon hiszem, hogy ezek tényleg egyre jobbak lesznek, ahogy az ember gyakorol, csak marha kitartónak kell lenni. Négyszemközt már egész jól értem a beszélgetést, társaságban vagy zajos helyen kicsit nehezebb, de már olyankor sem reménytelen. Tegnap a tesómmal egy zsúfolt kávézóban nagyon jót beszélgettünk például. Két hete esküvőn voltunk, a lagzitól nagyon féltem, de teljesen jól éreztem magam és ott is jókat beszélgettem, pedig ott aztán volt zaj. Azt is észrevettem, hogy pl. a nőgyógyászom vagy a háziorvosom úgy akar segíteni, hogy a csendes rendelőben jó hangosan beszél - ez viszont nagyon visszhangos így. Szóval jobb, ha nem kiabálnak velem, mint ahogy azt egy hallássérülttel gondolja rögtön az ember. Aztán néha azt is észreveszem, hogy valaki mond  alamit, amit nem értek meg hirtelen, azonnal visszakérdezek, de mire elhangzik a kérdėsem, már értem az előbb mondottakat. Mintha lassabban jutna el az agyamba…pedig valószínűleg csak addigra tudom dekódolni a visszhangból az információt. Nagyon érdekes dolgok ezek, de határozottan látom, hogy merre van az előre és nem fogom feladni, míg igazán jó nem lesz minden hang. Még nagyon az út elején vagyok, és ha néha nehéz is látni, hogy hogy lesz ez jobb, mindig arra gondolok, hogy igenis ezt ígéri mindenki, és ez nem lehet üres szólam. Úgyhogy jelenleg néha imádom az implantot, néha átkozom, de szüntelenül remélek és gyakorlok és ezzel szerintem minden tőlem telhetőt meg is teszek. 

Ez a múlt heti beszédidőm. A hangoskönyv és az élőbeszéd biztos beleszámít, a telefont pl. nem tudom. De a napi 6 órára nagyon törekszem mindig.

És akkor még írok a Babócánkról is, hiszen miatta aztán végképp nagyon fontos, hogy jó legyen a hallásom minél előbb. Túl vagyunk a félidőn, és továbbra is az a helyzet, hogy bár a mindennapi dolgokkal - hallás, beszélgetés, telefonálás stb. - küzdök, a várandósságom igazi áldott állapot. Teljesen jól vagyok, a Baba rengeteget ficánkol már, amit nagyon élvezek, az egész egy nagy csoda és szuper jól érzem magam a bőrömben. Ma már biztosra megtudtuk, hogy kisfiúnk lesz. 😍 A második genetika volt ma, ahol azt mondták, minden a legnagyobb rendben van, aztán a saját orvosomhoz is mentem, aki miután megmérte a Picit, a méhszájat, meg mindent, amit kell, nagy mosollyal azt mondta, bárcsak gyakrabban látna ennyire kiegyensúlyozott várandósságot, ennyire tökéletes paramétereket, és hogy nekem aztán semmi okom aggodalomra, mert ennél jobban nem is lehetne rendben minden. Hát így vagyunk. Ez a Baba maga a Csoda, az egész várakozás az, és a Jóisten nagyon-nagyon szeret minket. Csak kérünk, és kapunk… ❤️