Eltelt a június 19. és július 26. közti idő fele, azaz ötből két és fél hét. Egyszer olyan, mintha sose akarna ideérni, máskor meg túl közel van.
Életem eddigi 13 műtétjéből 13 gyakorlatilag sürgős volt. Mindig maximum 1-2 napom volt felkészülni, vagy az utóbbi időben volt többször is, hogy csak pár órám. Akkor azt hittem, hogy ez rossz, de most rájöttem, hogy öt hét alatt rengeteget lehet tájékozódni, olvasgatni, sokszor el lehet bizonytalanodni, be lehet parázni… szóval a tervezett műtét sem jó… 😅
Miközben rettentően várom, hogy ott legyek már, hogy túl legyek rajta, aztán persze azt, hogy elinduljon a hallásrehabilitáció, rengeteg félelmem van, és ezek néha nagy, sötét árnyékként borulnak rám és aggodalommal töltik el a szívem. Két implantos lánnyal is beszélgettem mostanában, és azért az látszik világosan, hogy nem lesz könnyű menet. Mármint a beállítás. És kicsit félek, hogy az, hogy szeptemberben bármit is halljak majd az egyetemen, pusztán illúzió. Azt mondták, hogy az eleje nehéz, van, akinek nagyon gyorsan beállnak a hangok, de van, akinek akár fél év. Én egyik szélsőségnek sem gondolnám magam, de tartok tőle, hogy az átlagos pár hetes beállási idő nem véletlen. Azt is mondták, hogy ezek a beállítások kellemetlenek tudnak lenni, egy-egy rosszul állított hang tud eléggé fájni. Rendes hallás pedig kb. 1 év alatt lesz. Vannak félelmeim... közben sok mindennel kapcsolatban megnyugtattak, szóval nem csak beparáztam ezektől a beszélgetésektől… de néha le kell írnom a félelmeimet is, mert mindenki azt gondolja, hogy milyen jófej vagyok, hogy mosolyogva csinálom ezt az egészet, nincs aggódás, nincs félelem, nincs hiszti, nincs rosszkedv, de hazudnék, ha elhallgatnám, hogy de, ilyenek is vannak. Persze már nem olyan sok idő, és a saját tapasztalataimról fogok itt beszámolni, akkor majd minden kiderül, mi volt felesleges majré és mi igazi, de addig is még nagyon sokat fogok agyalni és pánikolni a következő 2,5 hétben, azt hiszem.
Ezen kívül most szembesülök olyan dolgokkal, hogy ha egyedül vagyok itthon, néha nagyon ijesztő tud lenni. Például nem hallanám meg, ha valaki bejönne éjszaka… holott tudom, hogy senki nem fog betörni hozzánk, az udvarban 3 nagytestű kutya rettent el mindenkit. Mégis… az implantos csoportban olvastam, hogy sok siket gyerek, felnőtt fél a sötéttől. Én sosem féltem tőle, de megértem őket, az az igazság. Mikor nem is látsz sokat, nem is hallasz, néha nagyon rossz tud lenni. Pánikolok, hogy ha egyszer gyermekünk lesz, hogy hallom meg éjjel a sírást? Nyilván sehogy. Sokan megnyugtattak már, hogy manapság szuper kisegítő eszközök vannak hallássérülteknek, de valahogy egyelőre a parák vannak bennem inkàbb. Nem tudom, ezek miért most jönnek elő, mikor az egész már egy lejátszott meccs, és az implant pont hogy segíteni fog a nehézségek leküzdésében. Mégis valamiért most kezdtem ezeken agyalni. Aztán a cserkésztáborban szembesültem vele, hogy tőlem akármilyen ébresztő lehet, ha valaki nem gondoskodik rólam külön, én vidáman átalszom bármit - ez persze eddig is így volt, de volt esélyem felébredni, ha a sátram előtt hangoskodtak. Most nincs. 😅 De ha egy vaddisznó jönne látogatóba, arról se tudnék. 😂 Viccet félretéve, nem mindig könnyű ez az egész helyzet, azt hiszem, most, hogy kis idő eltelt a nagy, komoly helyzetek után, és végre tartósabban nyugi van, nem az életemet kell félteni, azért előtérbe kerülnek már a nehézségek, félelmek is néha.
Emellett szerencsére rendben vannak a dolgok. A bal fülcimpám ugyan picit gyulladt folyton, látott bőrgyógyász, ki is tenyésztettek egy multirezisztens staphylococcust, amire kaptam krémet, kenegetem, de tartós javulás nincs. Azt gondoljuk, ennek az oka az lehet, hogy a sok műtét során sokat deformálódott a cimpa, bizonyos helyek olyan zegzugosak, hogy nem is tud szellőzni, nem tisztítható, ott telepednek meg a bacik. Egyébként a krém valamit segít, vannak napok, amikor egész szép, de vannak, amikor nagyon piros. A pesti fülész dokim szerint akár egy darab bent maradt cérna, vagy akármi más is okozhat konstans gyulladást. Abban maradtunk, hogy Pécsen majd meg kell kérnem, hogy kicsit “plasztikázzák meg”a fülcimpám alsó részét, hátha ezzel megoldódik a probléma.
Illetve ami még érdekes, hogy egyre több hangot “találok”, ami nincs meg, a BAHA-val sem hallom. Ilyen pl. a mennydörgés, vízcsobogás, autóduda, vagy a tücsökciripelés. Illetve lent voltam 1-2 napot a cserkésztáborban, és a sípszók sem voltak hallhatóak a számomra. Úgyhogy bizonyos frekvenciák teljesen eltűntek a jobb oldalon is, de a meglévőket is egyre nehezebben hallom. Most megint inkább szájról olvasok, de a készülék azért segít, hogy ez könnyebben menjen. Izgi. De most a jobb oldal úgysem olyan érdekes. Ha a balon meg tudják oldani a ténylegesen teljes csendet, akkor ezt is meg fogják a jobbon. 😉
Még egy pár mondat a vesefunkcióról… a vérnyomásom szépen helyreállt, most már nagyon ritka 1-1 kilengés. A laboromban azonban még mindig nem az igaziak az értékek, kértek gyűjtött vizelet vizsgálatot is, amiben volt egészen sok mikroalbumin is, ami nem megnyugtató, mert azt jelenti, hogy a vese szűrőfunkciója még mindig nem tökéletes. Illetve vér, fehérje, ilyesmik továbbra is vannak benne. Szóval most nagyjából 2-3 hetente laborba járok, és várjuk a csodát. Nagy gond nincs, csak a cukorbetegség miatt izgulnak, nehogy most romoljon el, és innen már csak rosszabb legyen, mert ahhoz még fiatal vagyok.
De azért összességében továbbra sem panaszkodom, jövök-megyek, találkozom barátokkal, rengeteget olvasok és élem az életemet. Azt már megtanultam, hogy BAHA elem mindig legyen nálam, mert amikor jelez, hogy merül a cucc, kb. 5 percen belül kikapcsol. Ami egy beszélgetés közepén, vagy ha épp olyan helyen vagy - pl múltkor színházban - nem vicces. Mondjuk ott pont volt nálam elem, és szerencsére pont a felvonás végén csippant, hogy lemerült. 😅
❤️🩹
VálaszTörlés