Tegnap volt 3 hete a műtét. A sebek olyan szépek, mintha legalább 3 hónaposak lennének! Csak ámulok rajta, mert a múltkor sokkal hosszabb idő volt, hogy ilyen szépen helyrejöjjenek! Megmutatom:
Alakul a labor is, 121 a hemoglobinom, amennyi szerintem még soha életemben nem volt! Persze vasam továbbra sincs, illetve a vesefunkciók még mindig nem az igaziak, a vérnyomásom is magas, de holnapután megyek a diabetológusomhoz, remélem, ő majd mond erre okosat.
A csenddel elég jóban lettem, nagyon jó, hogy van a BAHA, de többet van lenémítva, mint felhangosítva. Annyira lefáraszt a sok hang, meg kiszűrni az információkat a kavalkádból, amilyen kimerültséget nem nagyon éreztem még életemben. Ezt nem nagyon tudjátok elképzelni, hiába próbálom bárkinek elmagyarázni, de egész máshogy működik az agyam, mint eddig, sokkal jobban kell mindenre koncentrálni és rettenetesen leszívja az energiámat. 1-2 óra hallás után akár 1-2 órát is tudok aludni. Egy egész nap után meg úgy érzem magam, mint aki 72 órája ébren van és folyamatosan tanul valami atomfizikát, vagy doktori értekezést tart egy teljes nagy előadónyi embernek. Nagyon durva. Közben felfedeztem azért olyan funkciókat, hogy telefonálni viszont jó vele, sokkal jobb, mint az élő beszéd, mert olyankor le tudok szedni minden külső hangot és egész jól hallom meg értem a vonal túlsó felén lévő másikat. Persze olyat is lehet, hogy halljam közben a külvilágot, de akkor már nehéz a dolgom. Általánosan igaz az élő beszédre és a telefonálásra is, hogy ha van más hang is azon az egyen kívül, akivel beszélek - és mindig van! - akkor jobb, ha tudok mellette szájról is olvasni. Többet megértek, kevesebbet értek félre.
Annyi újdonság van, hogy kicsit “lebénult” pár napja a fél arcom - persze a jobb fele. Elvileg nem nagy baj, mert az arcideg nem sérült a műtét során, lehet, hogy az izmok keresik az új funkciókat, új helyüket. De nem kizárható egy fertőzés, vagy egyéb probléma, ami mégis ideget érint, úgyhogy jövő szerdán rám néznek azért a SOTE-n. Kicsit féloldalas lett a mosolyom, illetve nehezen tudok kanállal enni - nagy kanállal szinte egyáltalán nem, és szélesebb szájú bögréből innom is nehéz. Ja, és egyáltalán nem tudok jobb szemmel kacsintani, pedig eddig ment! Remélem, ezt meg tudják oldani, de ha esetleg nem, hát ez legyen a legnagyobb bajom! Majd megszokjuk. 😉
Köszönjük a híreket, szép napokat!
VálaszTörlés