A ma nyilvánvalóan elég mozgalmasra sikerült. Volt labor, EKG, altatóorvosi vizsgálat, audiológia kétszer is, meg persze a kezelőorvosom is megnézett, beszéltünk.
A laborom most picit jobb, csak a vesefunkcióm nem mozdul, de azért azt mondta, ezt az átmeneti javulást kell nagyon gyorsan kihasználni, ezért ez a nagy sietség. De az egyértelmű, hogy amíg nyálkahártya van a fülemben, addig ez újra és újra visszafertőződne a műtét nélkül, így tényleg elkerülhetetlen a dolog. Nem lehet kéthetente felnyitni és pucerálni sajnos. Kicsit aggasztó, hogy most nem volt annyira magabiztos, azt mondta, kicsit sem nyugodt és normál esetben ennek most neki se állna, csak ha már teljesen stabil az állapotom, de nem tudja, mivel kockáztatja jobban az életem, így belevág, de a rizikó lehet, hogy még a balnál is magasabb most és nagyon imádkozzunk. Én a műtét miatt igazából nem izgulok annyira, nem olyan könnyű engem eltenni láb alól, csak a következményektől:
A mai audiológiai vizsgálatom elég rosszra hozta ki a csontvezetést, azért is kértek ismétlést, de sajnos az sem lett jobb. Az orvos azt mondta, elég egyértelmű, hogy el fog menni a csontvezetés a jobb oldalon is, mert nagyon romlik, már most határérték alatt van, így mindkét oldalon csak a cochleáris implantátum jöhet majd szóba. De sajnos csak majd. Azt ígérte, ebben gyorsan fognak lépni, nem hagynak süketen sokáig, de az biztos, hogy így is hónapokba fog telni, hogy valami történjen. Kérdeztem ideiglenes megoldásról, de azt mondta, annál rosszabb a hallásom már most, az nem fog segíteni. Azért ez elszomorított. Azt is mondta, a jobb oldalról is el kell majd távolítani az ízérző ideget, így esélyes, hogy ízérzékelésem sem marad. De azért nagyon bízom benne, hogy valami pici mégis… vagy hogy majd az agyam ügyesen kompenzál. Mikor covidos voltam és nem éreztem ízeket, az nagyon elszomorító volt. Nem szeretném, hogy örökké ez várjon rám.
Az antibiotikumok mennek töretlenül, nem állították le őket. Kérdeztem a doktortól azt is, hogy ugye hamar kitesznek majd innen, azt mondta erre, hogy igyekezni fognak, de egyelőre az életemért aggódnak és legyünk túl a holnapon és ne kerüljek intenzívre és bírjam jól, aztán gondolkodunk tovább.
Délelőtt kiköltöztettek a nagy szobából, ahova tegnap tettek, meg ahol a múltkor voltam, a szomszédos háromágyas kisebb szobába, a nővér azt mondta, nem is fognak mellém tenni senkit. Nem tudom, hogy a szepszis, a köhögés, a sok antibiotikum, a nagy műtét, vagy mi az oka, az is lehet, hogy egyszerűen csak annyi, hogy mivel a SOTÉs kezelőorvosom tegnap mondta nekik, hogy ott külön szobában helyeztek el főként a fertőzés miatt, és úgy gondolták, ennek biztos megvolt az oka, hát ők is így tettek. Nem baj, mert így nyugi van, de picit izgulok, hogy a műtét után hogy fogok boldogulni. De terveim szerint másnap felpattanok és nem lesz semmi gond. 🙃
Én már nagyon várom a másnapi felpattanast! 🥰
VálaszTörlés