2023. április 22.: Mai történetek

 Egészen vállalhatóan ébredtem reggel, fájt ugyan a műtét helye, de kaptam hamar fájdalomcsillapítót és így elvoltam. Nagy szédelgés, bizonytalanság szerencsére nem volt, így nem kellett segítség pl. mosdóba menni. Már a reggeli viziten mondták, hogy akkor hétfőn irány Pécs, szóval úgy tűnik, ez már elég biztos.

Ilyen szépen fel vagyok/voltam cicomázva. Most már nem, mert a szívódrén kicsusszant a sebből… 😶

Kilenckor vettek megint egy labort, hogy hogy állunk. Picit javultak az értékek, de a vesefunkcióm megint kezd nagyon lecsökkenni, ami nyugtalanít, illetve a hemoglobinom egyszerűen nem indul el fölfelé, ma is 83-at mértek. Ennek eredményeképp délután megint transzfundáltak, ismét kaptam két egység vért. Szerintem saját vérem már nincs is…

Egyebekben elég nyugis nap volt ma. Persze én egy kicsit sem vagyok nyugodt, nehezen tudom feldolgozni a hirtelen nagyon sok történést, hogy hetek óta várunk Pécsre és most ilyen hirtelen, hogy 3 nap múlva megint egy nagy műtét (ne feledjük, hogy ez bő három hét alatt a harmadik lesz és egyik se volt kicsi!), és ami a legkiakasztóbb, hogy 3 nap múlva tényleg süket leszek. Tudom, hogy nem örökre, tudom, hogy valami lesz ezzel, de ideiglenesen is ijesztő ez a tudat… és hogy utána is egy géptől fog függeni a hallásom… félelmetes. De hát az inzulinpumpát is megszoktam, azzal is lehet együtt élni és végülis az nagyobb baj, ha leáll vagy tönkremegy, mint egy implant. De azért mégis. Sok dologgal kell most megbirkóznom, úgyhogy épp egy érzelmi hullámvasúton ülök és pánikolok. Ami félelmetes, mert én nem nagyon szoktam pánikolni. Az a baj, hogy még mindig senki kompetens személlyel nem tudtam beszélni arról, hogy pontosan mi lesz meg hogy lesz hétfőn, kedden és utána… és ez a sok bizonytalansági tényező készít ki igazán. Illetve ez butaság, de félek attól is, hogy ha nem marad saját hallásom, de kapok majd valami készüléket, az milyen lesz? Fogom még hallani a szeretteim hangját olyannak, amilyen az valójában? Fogok tudni még énekelni, hegedülni? Fogom tudni élvezni a zenét? Azt hittem, ezekre a dolgokra majd felkészülök, de nyilván akkor sem lehet rájuk felkészülni, ha több ideje van az embernek. De most mégis úgy érzem, ezt az időt vesztettem el. Közben meg tök hülye vagyok, mert örülnöm kellene inkább, hogy gyorsan rövidre zárjuk a kórházi létet, szepsziseket, fülbajt. Hát ezzel küzdök épp.