2022.március vége

 Továbbra is a várakozás fázisában voltunk. A fülem ismét begennyesedett, hiszen a beforrni nem akaró lyuk miatt nem lehetett bele csepegtetni továbbra sem. A Prof azt mondta, a csövet legkorábban 3 hónap után szedi ki, ami április közepére esett, így feltételeztem, hogy addig most már biztosan bent tart majd.

Közben leveleztem a pécsi doktorral, ugye áprilisra elő voltam jegyezve oda is műtétre… de sajnos ahogy ez látható is volt, azt mondta, ez így nem fog menni, maradjak szépen a fenekemen a SOTE-n…úgyhogy az ugrott. :( Felvetettem itt is ezt a műtétet, de itt még inkább konzervatívabban szerettek volna kísérletezni velem, nem akartak radikális útra lépni.

Megjártam a Szemklinikát is, mivel szemészeti következménye is lehet a szepszisnek. Valami elkavarodott a papírjaimmal, szóval nagyjából az egész napot ott töltöttem étlen-szomjan… borzalmas nap volt. Se leülni nem volt hova, se azt nem tudtam, kit kellene keresnem… ültem a fal tövében a kabátomon pizsamában a sok utcáról beesett ember között. Pár óra után már sírtam… végül kb 7 óra várakozás után előkerült valaki, hogy látja hogy régóta itt vagyok, ki vagyok, mi vagyok. Akkor kerített nekem egy dokit, aki kb 1,5 perc alatt megnézte, amit kellett, és elengedett. Katasztrófa volt.

Közben elértem a 70. napot…

A cigit poénból kaptam, hátha akkor lemegyek az udvarra valamiért egyedül is… de végül kiderült, hogy e-cigibe való betét, így ki sem tudtam próbálni még viccből egy fotó erejéig sem… 🙈

Ezekkel meg persze semmit sem nyertem………. Mondjuk, ki mondhatná rám a 70. kórházban töltött napon, hogy igazi mázlista…?

Egy napig volt egy tündéri 4,5 éves kisfiúszobatársam is, ő hozott egy kis fényt a napok szürkeségébe. De csak egy icipici műtétje volt, még aznap délután el is engedték. De azért feldobott. 

Meg volt olyan is, aki akkor ment haza, amikor pont kötöttek én meg iszonyú szomorú voltam, hogy soha többet nem tudok vele beszélni - erre addig telefonált a biatorbágyi patikákba, míg a megfelelőből megszerezte a számom! 🥰 Azóta is tartjuk a kapcsolatot…

Március végére a Prof új ötlettel állt elő, mégpedig, hogy szedjek Medrolt és Metothrexátot. Hátha majd az csinál velem végre valamit. Tudom, hogy számos ország számos orvosával konzultált, de nagyon kiborultam, tekintve, hogy a MTX után sokáig nem szabad gyermeket vállalni, ha sikerül egyáltalán valaha, illetve sok mellékhatása van… nem volt szimpatikus a gondolat. A Prof elvitt egy doktorhoz, hogy győzzön meg, de ő rendkívül antipatikus volt… amikor sírva elmondtam, hogy én nagyon szeretnék gyereket, és eddig se ment, és félek, hogy a MTX ezt még nehezebbé teszi, azt mondta mosolyogva, hogy “Az ember tervez dolgokat, amiket felülír az élet. Önnek nem gyereken kéne gondolkodnia, hanem azon, hogy túlélje a következő hetet. Ha megmarad, akkor meg annak örülni. Méghogy szülni…” Nagyon sokat veszekedtünk rajta… azt hiszem, ez volt az első alkalom, hogy kiakasztottam és elgondolkodtattam, hogy kedvel-e engem tulajdonképpen… :) Nagyon sokàig ellenálltam, de végül kénytelen voltam beadni a derekam, hogy próbáljuk meg. Az egyik este rengeteget beszélgettem egy doktornővel, aki korábban kezelt itt, és személyesen is érintett MTX-kérdésben, az nagyon sokat segített nekem. Azért kikötöttem, hogy csak a legeslegrövidebb ideig vagyok hajlandó szedni, amikor várható már valami javulás, de ez nem tetszett neki. Hát elkezdtem, április elsején vettem be az első adagot. Tényleg sok mellékhatása volt…

Még szerencse, hogy nem utálok gyógyszert szedni… ja de.