Júliusban olyan jól voltam, hogy még egy kéthetes nyaralást is megengedtünk. Persze ez nem aratott osztatlan sikert a kórházban, hiszen elég szoros kontroll alatt tartottak, és így, hogy két hétre külföldre készültünk, ezt nem tehették meg. Sokat huzakodtunk rajta, hogy elmehetek-e, mert a fülem megint elég sokat gennyesedett, de végül nagy nehezen, egy jó kis európai egészségbiztosítás megkötése után útnak indultunk. Illetve én reggel még a kórházban kezdtem, és vonattal mentem a többiek után, Münchenben szedtek össze. :)
A nyaralás szuper volt, jól is voltam, a fülfájás erősödése viszont nem tetszett. Nagyjából egy hét után megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a Klinikával, hogy egyre gennyesebb a váladék, ami a fülemből jön, valamit csináljunk. Akkor lecseréltük a fülcseppet egy másikra, amit odakint is meg lehetett venni, de nem segített. Viszont hiába kerestem bárkit is, nem kaptam segítséget.
Július 31-én jöttünk haza, de sajnos augusztus elsejével az összes kezelőorvosom szabadságra ment. Hiába mentem be másnap a Klinikára, aki ránézett, nem sokat tudott hozzátenni a dologhoz. A Professzor szeptember elsejéig távol volt, a másik orvos, aki kezelt addig is, augusztus 8-án jött vissza. Addig jártam egyszer az infektológusnál, akinek nem tetszett, hogy megint elkezdtem lázasodni, rögtön nézetett labort, de az még rendben volt ekkor. Megcsinálták a nyeléses szív UH vizsgálatot is, ami szerencsére mindent rendben talált, valamint volt egy PET CT is. De a fülemhez nem sokat tudott hozzátenni. Megint elkezdtem szájon át egy csomó antibiotikumot szedni, de a lázasodást nem tudtuk megakadályozni… egyre gyakrabban és egyre magasabb volt. Augusztus 8. után visszajött az egyik kezelőorvosom, addigra már a laborjaim is elkezdtek elmászni. Onnantól ment a huzakodás, hogy menjek vissza, feküdjek be megint, de ellenálltam, ameddig csak tudtam. Két éjjel is bementünk haemokultúra vizsgálatra, amikor éppen lázas voltam, a második esetben, augusztus 22-én olyan vacakul voltam, hogy nagyon megijesztettem mindenkit. Este fél 11 volt, feküdtem a folyosón egy pokrócba burkolózva, hánytam, alig éltem, negyven fok felett volt a lázam. Épp az én dokim volt az ügyeletes. Levették a haemokultúrát, labort és míg egy Neodolpasse lefolyt, győzködtek, hogy bent kell maradnom most már igazán, ezt nem tudom otthon kiheverni. Nem volt elég erőm ellenállni. Annyiban kiegyeztünk, hogy hadd menjek haza összepakolni, és másnap reggel visszamegyek. Branüllel a kezemben engedtek el, még az este lefolyt az első adag Vankomycin, hogy biztosan visszamenjek, mert egy megkezdett antibiotikum kúrát már muszáj lesz folytatni másnap reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése