Ekkor feküdtem hosszú-hosszú ideje először kórházban. Rettenetesen féltem. Mikor bementem, először a konténerbe vittek, ahol covid tesztet csináltak, méghozzá PCR-t. Tudtam, hogy pár hete estem át a covidon, így ettől nem tartottam, azonban egy intermedier szobába kerültem, mert ekkor még 1-2 nap volt a teszteredmény, addig el kellett különülni. Nem volt rossz, saját szoba, saját wc, fürdő, hűtő. De nem találtam a helyem. Egész nap ruhában ültem az ágyon, nem akaródzott átöltözni. Még szinte fel sem vettek, már jött egy nővér, aki branült szúrt és hozta az első adag antibiotikumot. Klionra és Dalacinra állítottak, előbbit napi 2x, utóbbit 4x kaptam. Már az első este kértem fájdalomcsillapító, így ez kiegészült napi 2x1/2 Neodolpasse-val, ami nagyon jónak bizonyult. Lényegében elég nyugisan teltek a napok, a doktornő csak ritkán jött, mert mint kiderült, ő anesztesként dolgozik az osztályon, de rábízott egy fiatalabb doktornőre, aki minden nap megnézett és nagyon kedves volt velem.
A második napra meglett a PCR eredmény… pozitív lett. Egy fél napig pánikoltam, hogy mi lesz ebből és én tuti nem megyek át covid osztályra, de hamar kisütötték, hogy nem is kell. Egy dokit beküldtek, aki gyorstesztet vett, ami negatív lett, így abban maradtunk, hogy a betegség még bennem lehet, de nem fertőzök, ezért maradjak az intermedier kórteremben, de nem kezelnek covidosnak. Ez így elég nyugis helyzetet eredményezett, hiszen jobb volt egyedül lenni, saját wc-re járni, saját zuhanyt használni… és néha még egy-egy látogató is besurranhatott a szigorú covidos látogatási tilalom ellenére. :)
A baj csak az volt, hogy rettentő gyorsan teltek a napok, de nem annyira akartak elengedni. Továbbra sem volt semmi ötlet, hogy mi lehet a fülem baja, viszont nagyon akartak megoldást találni. Vettek folyton labort, teljes immunpanelt futtattak le, de semmi eltérést nem mutatott egyik sem. Viszont a sebek szaporodtak, a fájdalom jelen volt, a fülem váladékozott. Egy nap kitalálták, hogy próbáljuk meg a szteroidot, hátha az lesz a megoldás. 250 Solu-medrollal kezdtük, kétnaponta felezve. A cukrom gyönyörűen elszállt, de más sajnos nem történt. A bacik remekül elvoltak a fülemben, ezt minden tenyésztés kimutatta, hiába a sok antibiotikum, nem távoztak.
Egy nővér megpróbálta a sok vart paraffinos vattával leáztatni, ami nem volt rossz ötlet, de mivel más nem követte ezt a gyakorlatot, a következő napra már ugyanolyan volt a látvány…
Két héttel a befekvésem után, szerdán bejött a doktornő, és azt mondta, másnap megműtenek, a műtőben kipucolják a hallójáratomat, körülnéznek, vesznek mintát szövettani vizsgálatra. Aztán haza is engednek pénteken. Rengeteg beleegyező nyilatkozatot kellett kitöltenem és másnap valóban meg is operáltak. 2,5 órás műtét volt, ahol alaposan kipucolták a hallójáratomat és több granulációs szövetet eltávolítottak, de igazi eredményt nem hozott, a patológiára küldött kis hámszövet darab sem mutatott később semmit, csak gyulladást. Sajnos a dobhártyám mögé nem néztek be, pedig ezt is aláíratták, de mivel a dobhártya egészségesnek tűnt, nem látták okát kilyukasztani. Utólag azt gondolom, ez hiba volt.
Másnap hazaengedtek, lényegében ugyanolyan állapotban, mint ahogyan érkeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése