Tegnap nem volt a saját orvosom, így más kötött - aki persze nem merte levenni a nyomókötést, ugyanolyan szorosat tett vissza -, de a seb meg lett dicsérve, bár nem kímélem túlságosan 😅, így megírták a zárójelentést.
Ma viszont az én orvosom nézett meg, szintén megdicsérte, hogy minden jól néz ki, úgyhogy a nyomókötés lekerült és zöld utat kaptunk, hogy hazajöjjünk.
Nagyon klassz volt a házaspár vendégszeretete, akiknél laktunk, de azért jó végre itthon. ❤️
Berci a hazaút feléig még tartotta magát, de addigra besokallt, iszonyúan sírt, nagyon nehezen lehetett csak kizökkenteni, aztán jól bealudt, de még most este is volt egy zokogós kör… remélem, ha holnap reggel a saját ágyunkban fog ébredni és visszatérünk a rendes kerékvágásba, gyorsan helyrebilllen az ő lelki békéje is.
November 25. varratszedés, azt kérte az orvos, ha lehet, menjünk le, hogy lásson, de megérti, ha megoldjuk Pesten a dolgot. Viszont ez remélhetőleg már végső búcsú, úgyhogy arra hajlok, hogy lemegyek még egyszer megköszönni neki mindent, amit az elmúlt 2 évben tett értem.
December 10. pedig bekapcsolás. Izgatottan várom, szerencsére nincs túl messze, nem kell már olyan sokáig tűkön ülni. :)
Még pár életkép a pécsi napokról, hogy azért jól is mulattunk, mikor a kórház falain kívül tartózkodtunk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése