Tegnap megérkeztünk Pécsre, délelőtt felvettek, aztán dél körül elengedtek, ma 7-re kellett visszajönni. Szuper apartamant sikerült kivenni, szerdáig ott a szállásunk, kb. 2 háznyira a kórháztól, itt az utcában.
Reggel 7-re bejöttem, kaptam szobát (fizetőset, de nem kellett fizetnem érte! :)), azt mondták, második leszek, kb. 11-12 körül. Na ennek nem örültem annyira, nagyon éhes-szomjas voltam már reggel, meg hát ki szeret várni? 😅
10:25 körül kaptam premedikációt, akkor nagyon megörültem, hogy haladunk, talán 11 körül műtőbe kerülök! Aztán semmi. Vártam nagyon sokat, már azt hittem, majd jönnek, hogy ma már nem fog menni, holnapra csúszik a dolog… de végül fél 2 körül nagy nehezen mégis elvittek. Addigra azért már nagyon ki voltam száradva, előző este 6-kor vacsiztam, azóta semmi, és még fél 11-ig elég sokat szoptattam is…
Kb. 5-kor ébresztettek, és akkora csoda, hogy ha gyereke van az embernek, akkor annyira hajtja az adrenalin, hogy jól kell lenni, hogy soha nem tapasztalt “jóllétet” produkáltam azonnal. Vissza se aludtam már, felkeltem, beszélgettem az őrzős nővérekkel, ittam, el se hitték, hogy ennyire jól vagyok.
Berci is meglátogatott egy kis időre még ott az őrzőben, őt is jól megszeretgettem. Aztán saját lábamon jöttem vissza a szobámba és rávetettem magam a hozott kajára. 😁
Jól is vagyok tényleg, nem fáj nagyon semmi, van erőm, igazából nem panaszkodhatok semmi miatt. Remélem, ez azt jelenti, hogy holnap tényleg el is fognak engedni. 🥰
Bercókának amúgy borzasztóan tetszik a környezet, bulizott itt egy csomót délelőtt, nagyon cuki és fel is dobott engem is rendesen. ❤️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése