Na csak eljutok ide is…
Berci baba egy csoda, rettentően élvezem, hogy itt van, le sem teszem, így minden más hanyagolódik kissé… 😅 de azért írok róla, meg a születéséről!
02.20-án kellett befeküdni a kórházba, aznap este ballonnal indították, másnap töltöttük a 38. hetet. Szerencsére a várandós osztályon nem volt hely, így rögtön a gyermekágyason kaptunk szobát, ami azért volt szuper, mert így nem kellett másnap minden cuccal leköltözni a vajúdóba, majd a szülőszobába, majd a gyermekágyasra vissza, hanem már aznap kipakolhattunk, elhelyezkedhettünk és ugyanoda mentünk vissza a babával szülés után. És hogy még tovább fokozzuk, hogy mennyire szeret a Jóisten… hétfőn oldották fel a 2,5 hónapja tartó látogatási tilalmat a kórházban, így kedden és onnantól is minden nap tudtak engem, minket látogatni. Bercivel is találkozhatott, aki bejött. 🙃
Egy biatorbágyi lány lett a szobatársam, szintén első babával, szintén kisfiúval, szintén aznapi indítással. Este fél 10 körül kaptunk ballont, amit senkinek nem kívánok, borzalmas görcsöket csinál, egész éjjel nem tudtam aludni, így másnapra már kimerültem. Mivel teljesen zàrt volt a méhszáj, így sejthető volt, hogy a ballon nem fogja éjjel megindítani a szülést. Másnap reggel lementünk a közös vajúdóba, ahol megvizsgáltak, engem 2 ujjnyira tágított a ballon, így szerencsére gyorsan megszabadultam tőle, ez megváltás volt. CTG-re kötöttek és elkezdték adagolni az oxitocint. Az egész délelőtt várakozással telt, se fájások nem kezdődtek, se a magzatvíz nem folyt el, ez elég unalmas volt így. Délben vizsgáltak megint, 3 ujjnyira nyitva, egyre ígértek burokrepesztést, ami meg is történt, ekkor indult be a buli. Azonnal 1,5-2 perces fájások, kettőkor átmentem a szülőszobára.
Rábeszéltek az epidurálra, amit nagyon nem akartam, de végül meggyőztek. Sajnos - azt mondták utólag, a gerincformám miatt - kiderült, hogy nem sikerült a szúrás, hiába adagoltak bele gyógyszert, nem hatott, így ugyanúgy vègigszenvedtem a vajúdást. Nem volt egyébként hosszú, 18:24-re kint volt Berci baba. Sok mindentől féltem, hogy a cukrom miatt majd ott ugrálnak, elveszik a babát cukormérésre, ha alacsony a cukra, meg sem kapom… de semmi nem volt. Teljesen komplikációmentesen ment a vajúdás, egy szülésznő-hallgató volt csak velünk, mikor már látta a baba haját, akkor szólt orvosnak és szülésznőnek. A kitolás volt iszonyú hosszú, most már tudjuk, hogy Berci hatalmas mérete miatt… 🙈 de végig szépen tartotta a szívhangját, nem is értem hogy, de nem nyomódott el a köldökzsinór sem meg semmi. Előző nap a felvételi uh-n egy kilóval kevesebbnek becsülték, ami valószínűleg mázli, mert ha tudjuk, hogy ekkora, nem biztos, hogy hagytak volna természetesen megszülni, én pedig nagyon nem akartam császárt. Azért kemény volt, gátmetszés is kellett, meg nagyon sok helyen szakadtam közben, miután megkaptam a babát, még majdnem 1,5 óráig varrtak mindenhol… Viszont a félelmeimből még az se jött be, hogy a cukra leesik és elviszik, ugyanis látták, hogy jól van, az aranyórában így senki nem mérte meg a cukrát, hagytak háborítatlanul pihenni minket hármasban Apával meg a babával. A férjem hős volt, nagyon izgultam miatta, de helyt állt és nagyon ügyesen segített. 🥰
Fél 11 körül kerültem vissza a szobámba a gyermekágyas osztályon, ekkor még nem voltam igazán jól, azt mondták, aludjak picit, akkor menjek Berciért, ha tuti jól vagyok. Fél 2-ig bírtam, kicsit aludtam, de nyugtalan voltam nélküle… 3x futottam neki a felkelésnek, elindulásnak, végül fél 3 körül sikerült érte mennem a csecsemősökhöz, onnantól velem volt. Már a szülőszobán szépen szopizott, azóta is nagyon ügyesen csinálja, nekem rengeteg a tejem, hála Istennek minden a legnagyobb rendben.
Szombaton reggel azért nem engedek haza, mert Berci picit besárgult, aznap kék fény kezelést kapott, amit nagyon nehezen viseltem, akkor csak 2-3 óránként kaptam meg szoptatni, nem lehetett egész nap velem. Vasárnap még meg akarták figyelni, de hazakéredzkedtem, nem akartam tovább bent maradni. Itthon aztán szépen meg is nyugodtunk mindketten.
Most rettentően élvezem a babázást, Berci nagyon cuki, jó gyerek, eszik, alszik, lehet vele jönni-menni is, bírja a kocsit, a hordozást, mindent. Fürdeni egyenesen imád, az első naptól nem hogy nem sír, de ott akkor is abbahagyja, ha épp kesereg valamin.
Én is elég jól vagyok már, még picit fáj néha, de a varratok potyognak ki, már a szoptatás sem vészes, a hasam is szépen lement… úgyhogy minden kerek itthon. Én pedig soha életemben nem éreztem még ennyire teljesnek magamat. 🥰❤️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése