Szerdán megint volt egy implant állításom. Mivel Berci velem volt - és persze nem aludt, ahogy azt eredetileg terveztem -, baromira izgultam, hogy el fognak küldeni, hogy ez így nem fog menni. De nem így lett szerencsére.
Mondtam, hogy szerintem hangosítani már nem kell, a 2. programnál megálltam a legutóbbi beállítás után - a 3.-kal még megpróbálkoztam, de az iszonyú hangos volt és kellemetlen, nem is halkult el, úgyhogy nem erőltettem a dolgot.
Elmondtam, hogy mikben érzek változtatnivalót, például, hogy nagyon hangosak a háttérzajok - ezen sokáig azért nem változtatnak, hogy az agy tanuljon mindent hallani, illetve kiszűrni a lényeges hangokat a zajból -, most már szerencsére ezt lejjebb lehetett venni, így sokkal kellemesebb a dolog. Aztán elkezdtük gyűrni a magas hangokat. Most nem mentünk végig az elektródákon, hanem én mondtam, mikben szeretnék javulást tapasztalni, a fizikus meg mindig kapcsolgatott valamit, aztán megkérdezte, hogy most jobb-e. Ha az volt, mentünk tovább a következő dologra, ha nem, tovább állítgatott még. Közben vicces volt, le sem ültem, Bercit ringattam, aki szerencsére azért jól viselkedett és csendben volt. 🙃 Annyi mindent állítottunk át, hogy most a minőség sokkal jobb, de 23-24 óra helyett egy akksi csak kb. 10-11 órát bír ki, így most nagyon kell figyelnem, hogy cserélgessem, meg legyen nálam pótakksi. A fizikus azt mondta, sajnos újra hosszabb élettartamot csak a minőség rovására tud elérni, így most maradjon ez a beállítás, aztán meglátjuk, vállalható-e ez így, vagy kell a hosszabb üzemidő. Utána még volt a szokásos kör, hogy hangokat mondtak eltakart szájjal, mindent elsőre vissza tudtam mondani. ❤️ Szóval elégedettek voltak velem, meg hát persze én is az vagyok!
Egyébként azzal, hogy egy hónapja már 0-24-ben rajtam az implant, jelentős fejlődés történt, nem is gondoltam volna, hogy ennyit számít, de sokkal jobb most a beszédértésem is, sok minden természetesedik már - a beszédhangok lassabban, de a háttérzajok abszolút! -, sokszor el is felejtem, hogy nem hallok implant nélkül. 🥰 Amitől féltem, hogy alvásnál mindig lejön majd, az semennyire nem így van, egy éjjel sem volt eddig, hogy ezzel szívtam volna.
Berci közben csütörtökön már egy hónapos lett! Nem tagadom, fáradt vagyok, néha nehéz, mikor nagyon sír, és nem tudom, mi baja - általában csak álmos, de annyira behergeli magát, hogy már azért sem tud aludni, aztán egyszer csak kidől, de ezen meg nem tudok segíteni, csak sétálgatok és csitítgatom… -, meg a babahordozóval egyelőre nem barátkozott meg, így ketten autózni vagy babakocsizni is nehéz még vele, főként bömböl, de ahogy kiveszem, mintha elvágták volna 😅, de mindemellett nagyon élvezem a babázást! ❤️ Sokat alszik, szépen eszik, hízik is rendesen, már lassan elérjük az 5 kilót! (4280g volt a legkisebb súlya, ahhoz képest ez tök jó!) Éjjel velem alszik, nem sír, csak nyöszörög, ilyenkor cicire teszem vagy csak összebújok vele és alszunk is tovább, ez így teljesen vállalható, ki sem kell kelni vele az ágyikóból a legtöbb éjszakán. A fürdés (meg a hordozókendő) továbbra is jolly joker, ezekben a helyzetekben minden problémának vége szakad. 🥰 Csoda bújós, értelmes kisbaba, egyre jobban figyel, abszolút megismer, nagyon szeretem őt! 😍❤️
De hogy hova lett ez az egy hónap?? 😱😱😱 Csak kapkodom a fejem, mostantól így fog repülni az idő??
