2024. január 31.: Helyzetjelentés

 Hétfőn voltam a SOTE-n a fülészeten, mivel a nőgyógyász folyton piszkál a nem túl jó laborjaim miatt - szereztem hát egy papírt az ottani dokimtól, hogy valószínűleg a fülem okozza a laborjaimban folyamatosan jelenlévő eltéréseket, szülészeti szempontból nincs ok az aggodalomra. Ez így szerencsére elég is volt, habár az nem nyugtatott meg, hogy a fülész szerint lehet, hogy a jobb oldalon “újra kell csinálni” a petrosectomiát, ami persze nem egészen igaz, de ha bejön, amire ő gondol, és amit szülés után egy CT fog megerősíteni/cáfolni, akkor bizony kinyílt a fülkürt, így be tud járni bármi az üregbe, szóval azt műtéttel lehet majd kipucolni és ismét bezárni. Amit egyelőre nem látok, hogy lehet majd egy újszülöttel kivitelezni, de ezen egyelőre nem is aggódom, majd ha már tudjuk, mi van pontosan, akkor gondolkozunk. Sajnos ezen a fronton nem látszik a dolog magától megoldódni, a mai laboromban is nagyobb eltérések vannak, amik valamiféle fertőzést jeleznek. Más panaszom pedig nincs, csak a jobb fülem, ami “pattog”, meg fáj is, főleg ha rágok, de egyre többször csak úgy magától is… a bal sem 100%, de a jobb egészen más. Valami biztos van vele, de majd meglátjuk.

Közben kikerült a Cochlear honlapjára az október végi interjúnk is, ezt most meg is osztom végre itt is: https://www.hallanifogsz.hu/szemelyes_tortenetek/

Ide tartozik még, hogy a fülész doki megdicsért, ahogy beszélgettünk, egyszer csak megszólalt, hogy egyébként fantasztikus, hogy milyen jól tudunk beszélgetni, mennyi mindent értek az implanttal, és a legutóbbi találkozásunkhoz képest is látja a különbséget. Azt mondta, lát ő elég implantost a Klinikán, de én nagyon jó vagyok. Ha nem tudná, mi minden van mögöttem, el sem hinné, plusz nem mondaná meg, hogy amúgy totál megsüketültem, ha nem tudná pontosan első kézből, hogy ez a helyzet. Szóval ez megint egy pozitív megerősítés, ami nagyon jólesett. :)

Közben a Babával is csodákat élek meg. A végére minden bajom - pl a kegyetlen derékfájás, vagy a farkaséhség - elmúlt, tök jól vagyok, van energiám is, a cukraimmal is könnyebb kicsit… ha a kis fickó hagyna aludni, akkor egy szavam sem lehetne! Olvasgatom, hogy mindenki gyomorégésről, refluxról, fájdalmakról panaszkodik, én meg vidáman elvagyok és élvezem a véghajrát. 🥰 Ezen kívül - hogy objektív is legyek - minden, amit jósoltak kezdettől - hogy a cukrosoknak kb. a 30. héttől elkezd elöregedni a méhlepény, hogy romlik az áramlás a placenta és a Baba között, hogy óriásbébi lesz… - hát ránk semmi sem igaz. Ma töltöttük be a 35 hetet, a méhlepény továbbra is 0. fokban érett, a méhszáj zárt, 4 centis, mint a legelején, a Baba mérete 2527g, ami tankönyv szerint is tökéletes méret a korához képest. Ma voltam az első CTG-n és áramlásvizsgálaton, ezek is mind teljesen rendben vannak. Bár a CTG-vel megküzdöttünk, a Fiacskám megint hozta a formáját... 🙈 Fel lettem szerelve a tappancsokkal, elkezdődött a vizsgálat. Mondták, hogy kb. 20-25 perc. 3 perc múlva sípolt a gép. A Baba elmászott, újra kéne keresni a szívhangot. Igenám, de elkezdett csuklani. Csuklás közben pedig nem fog menni a mérés. Jó fél órán át tartott a móka, mire végre befejezte. Akkor meglett újra a tappancsok helye, újrakezdtük az egészet. Nagyjából újabb 3 percig tűrte is, akkor úgy döntött, őt az a két tappancs ott marhára zavarja, elkezdte hát lerugdosni őket. Azok meg szépen le is csúsztak. Akkor megint jött a néni, szorosabbra húzta a pántot, és végre meg tudtuk csinálni a vizsgálatot. Összesen 25 perc helyett jó két órát töltöttem a Klinikán. Mondanom sem kell, mindenki ilyen kis 20 centis papírkákat kapott a CTG-gépből… az enyém jó 1,5 méter hosszú a sok szünet, csuklás, keresgélés, áthelyezés stb. miatt. 😅 És ezt mostantól heti 2x… 🫣😵‍💫😅

A lényeg persze, hogy e fronton is minden rendben van, és legkésőbb pontosan 3 hét múlva végre megszületik a Kisfiam! 🥰❤️

2024. január 3.: megint állítottunk az implanton

 Nem biztos, hogy minden állítás után fogok írni, mert valószínűleg annyira nem érdekes olvasni, de azért ma sok minden egyéb is történt, így megér egy szösszenetet ez a nap. 

Reggel a Klinikán kezdtem, mentem állításra. Bent volt egy audiológus is, akit picit már ismertem, látásból mindenképp, néha 1-2 mondatot beszéltünk is - a lényeg, hogy ő mindig nagyon kedves volt velem eddig is, sokszor csak azért odajött, mikor bent feküdtem, hogy mondja, hogy ne hagyjam magam, nagyon mellettem áll az egész audiológia, csak tartsak ki, meg ilyenek. Most végre be is mutatkoztunk rendesen, elmeséltem, mi van most, hol járok a dolgokkal. A babának nagyon örült, meg persze nekem is. Végig figyelt az állítás alatt, aztán a gyakorlatokat vele végeztük. Megdicsértek, hogy nagyon szépen haladok, a beszédértésem is fejlődik, a hangokat szinte hiba nélkül meg tudtam különböztetni, még a kifejezetten nehéz (í-é) párosokat is. Elmondtam, hogy néha azért nagyon bénának érzem magam… de megnyugtattak, hogy a haladás nagyon szépen látszik, és azért még az elején vagyok. Ennél sokkal-sokkal több is van bennem meg a kütyüben, szóval ne aggódjak. Javasoltak egy zenei hallásfejlesztő weboldalt, hogy azon gyakoroljak sokat (olyan feladatok vannak, hogy pl hangsorról meg kell állapítani, ereszkedő vagy emelkedő-e a dallamvonala stb.), ezt ott ki is próbáltuk, amúgy meglepően jól megy. Elvileg most kéne sokat zenét hallgatnom, differenciálni hangszereket, ritmusokat… ez fogja elősegíteni, hogy a hangszínek is el tudjanak majd lassan különülni. Ez egyelőre nem nagy élmény, de igyekezni dogok, mert nagyon akarok fejlődni. Az audiológus azt mondta, ha nem bánom, nagyon szeretné nyomon követni, hogy alakulnak a dolgok, ha lehet, minden állításra bejönne, dolgozna velem szívesen. Ennek nagyon örülök, kedvelem is, meg ezek szerint talán tényleg érdemes belém energiát fektetni! :)

Aztán meg akartam keresni a kezelőorvosomat is, hogy beszéljünk a füleimről - de pont mikor a számát kerestem, belém futott a folyosón. Rögtön mondta is, hogy menjek vele, most ráér. Mivel lent sehol nem volt hely, felmentünk az osztályra. Na itt minden nővér és doki annyira megörült, mikor megláttak a nagy pocakkal, hogy végül a dokival beszéltem a legkevesebbet. Mindenki mindent tudni akart, annyira megszeretgettek, hogy nagyon jó érzés volt. Tényleg örültek, hogy így látnak. 🥰 Azért leírom, amire a dokival jutottunk… azt mondta, hogy tuti nem normális, hogy nem oké a fülem, meg hogy a felsőlégúti izék sem múlnak el. És hogy ezek biztosan összefüggenek. De ezt csak egy CT-vel lehet megnézni. De ne aggódjak, nem maradok így örökre, ennek utána kell menni. Szülessen meg a Baba, akkor ő rögtön intézi is a CT-t, amint készen állok. Aztán attól függően, hogy mi a teendő, vagy Pécs, vagy ő a kezébe veszi a dolgokat. Bár az szinte biztos, hogy a fülkürt kinyílhatott, azt valószínűleg be kell majd zárni - ami műtét, tehát egy darabig biztos nem lesz aktuális, legalábbis nem hiszem, hogy az újszülöttem mellől lelépek majd egy kis műtögetésre. De a lényeg, hogy ha fertőzés van bent, azt kapjuk el. Felajánlotta, hogy ír megint antibiotikumot, de ennek nem láttam sok értelmét, tekintve, hogy már kétféle kúrán túl vagyok, és úgyis csak vaktában lövöldözünk. Inkább kibírom még ezt a 1,5 hónapot, aztán ha a Kisember kibújt, akkor legyen CT. És reméljük, nincs nagy gond. 🤪

Na hát annyira nem lett rövid, de azért pozitív volt a nap. Most a friss beállításoktól zsong a fejem, hangos is, éles is, iszonyúan elfáradt az agyam, fáj is nagyon az egész buksim, úgyhogy most gyorsan lefekszem, hátha valamennyit hagy aludni a Gyerkőc… ☺️